Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

129

hessem tőled: hova mégy? Úgy-e haza? Igen haza. Meg- nézhetem-e, mit csinálsz otthon ? Eledbe jön feleséged, megismeri rajtad, hogy a korcsmából jössz, és szívót elfogja a szomorúság és félelem. Azaz, hogy még félni és szomor- kodni sem mer, jó kedvet kell mutatni, ámbár szíve vérzik, mert a gazda föl van hevülve, s olyankor elfelejti, hogy felesége az ő életpárja, kit az Isten oltáránál jegyzett el, elfelejti, hogy gyermekeinek anyja, kit tisztelet illet, s úgy bánik vele, a mint j óravaló érzésű ember még barom- mai sem szokott. Elődbe jönnek gyermekeid; az egyik talán egy serdülő fiú, ki, mert van már annyi esze, hogy a jót a rossztól megkülönböztetni tudja, megbotránkozik benned; a másik talán egy szépen termett leány, ki látja, mint borul el szerencsecsillaga és félrevonulva sirdogál. Egyik kisebb gyermek öledbe kívánkozik, mert nem tudja, hogy részeg vagy, s te elrúgod, mert karjaid úgysem bírják föl. A bölcsőben is van egy kis ártatlan, nézd csak, mily szépen mosolyog feléd, pedig, de sokszor áznak arcai anyja könyüitől. Egyenkint elszomorodnak; ládd, te nem tudsz velők szépen beszélni, mert a bor és pálinka megölte szívedet, kimarta belőle az édes apai érzést. Szegények, milyen sovány ételt esznek vacsorára anyjukkal, mily silány ágybelire feküsznek, pedig édes anyjuk szívesen adná nekik a leg- jobbat, a maga szájától is elhúzná, de nincs, korcsmaadós- ságba kellett adni. Oh pedig, de nehéz lehet a szemfödól, melyet egy részeges apa által koldussá tett család rongyaiból illesztenek össze. Magam is elszomorodom az ilyen házban, miután téged, szerencsétlen felebarátom, úgyis elnyom az álom, én is elmegyek, s a Szűz Máriát kérem érted, hogy esedezése által jobb életre ébredj.«1

Az édes anya jellemzésére a meghatott, hálás szív költői zománcait gazdagon rakja össze úgy, hogy alig lehet a mélyen meghatott szónokot meghatottság nélkül hallgatni: »Nincs földi nevezet, mely szebben hangzanék, mely a bol- dogító érzelmek annyi édességét foglalná magában, mint az

1 Első évfolyam I. köt. 68—69. 1.

Hittudományi Folyóirat. 1902.

9