Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

128

KÜDORA JÁNOS.

. . . Emlékezete áldásban marad, példája holta után is tanít.1

c) A megható elem. Szabó Imre úgy szólva csak egy rhetorikai eszközt használ a megható elem kidolgozásánál s ez a jellemrajz, de ezt elég sűrűn, nagy változatossággal és mindig mesterien alkalmazza. Mint a népélet éles szemű megfigyelője néhány vonással rajzolja meg a nyalka legény s a kacér leány alakjait s előttünk áll a dunántúli nép- élet két jellegzetes falusi alakja: »Mikor most egy-egy hiú anya az ő aranymag fiát s kedves leányát fölöltözteti a maga kedvére, s a falukra is már kiterjedt divat szerint, ha fölszámítja, alkalmasint úgy látja, hogy annyi pénzen, amennyibe, ez az egy pár öltözet került, ezelőtt csak 15—20 esztendővel akár egy házat is vehetett volna. De most ennek meg kell lenni, máskép a fiú nem dolgozik, nem lesz neki becsülete a korcsmán, sem kelete a falun; a leány pedig nem mehet férjhez. Mert most nem úgy van, mint eddig, hogy az ifjak annyit érnek, a milyen jámborok, hanem annyit, a mennyit a ruhájukból kinéznek. Most nem úgy van, mint eddig, hogy leányt kérnek s a ruha volt a ráadás; hanem most sok ruhát, nagy ládát kérnek, s a leány a ráadás.«2

A részeges ember jellemrajza a földúlt családi élet sötét hátterével, hol az összes személyek, sőt maga a lelki pásztor-szónok is cselekvőleg lép föl, oly drámai erővel van megírva és kerekdeden kidolgozva, hogy páratlanul áll hazai egyház-szónoki irodalmunkban: »Ilyen helyre mégy tehát atyámfia, midőn kelletén túl a korcsmába mégy. S ha kérdeznék tőled az emberek: hova mégy ? bátran ráfelel- hetnéd: elmegyek sírt ásni, melybe becsületemet, boldog- ságomat, feleségemet, gyermekeimet, önmagamat is ele- vénén eltemetem. Ha van hozzá szived, csak menj, ón a kereszten függőhöz imádkozva, megvárlak, mig visszajössz, hogy midőn majd a korcsmából haza indulsz, megkérdez1 Második évfolyam II. köt. 67—70 1.

s II. évfolyam II. köt. 21—22. 1.