Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 119 A példák megválasztásában a szónok vigyázó és jó ízlésű legyen; szabad a világtörténetből is példákat venni, de csak elvétve. A hasonlatokat a szónok hallgatóinak eszmeköréből vegye. Az irály világos, érthető legyen. Az előadás tekintetében alapelv, hogy a szónok beszédét jól megtanulja, értelmesen, változatos hanghordozással elő- adja s előadását mérsékelt arc- és taglejtéssel kisérje. Miként látszik, ez értekezés bár korántsem meríti ki a felölelt tárgyat, az elvek mégis helyesek s a maguk ide- jében, midőn az egyházi rhetorika elmélete még úgy szólva művelve sem volt, jó szolgálatot tettek az ügynek. Hasonlóképen az egyházi beszéd elméletét fejtegeti 1852-ben kiadott egész évre szóló egyházi beszédgyűjte- menyének előszavában. Itt a népiesről, az egyházi beszéd népszerűsítéséről értekezik; jóllehet itt sem hatol be a tárgy mélyébe s azt nem is meríti ki, mégis helyes elveket ad elő. így: A népies cím még nem népszerűsít. A népies nem a beszéd konyhaszerű pongyolájában áll. Népszerű az, a mi nép lelki igényeihez van alkal- mazva, az eszmék egyszerűsítése a néptől eltanult kifeje- zések, példázatok által. Egyszerre csak egy tárgyról szabad beszélni. A beszédtárgy legyen egységes és ne osztassák részekre. A nyelvezet legyen tiszta magyar, közbeszőtt mon- datok nélküli. 1 1. Beszédeinek szelleme és jellege. Szabó Imre falusi lelkipásztorkodó egyházi szónoknak mondható, kinek mintaszerű buzgósága, figyelme és körül- tekintése híveinek minden lelki szükségleteire kiterjed, ki a népies elem többféle segédeszközeivel akként száll le hall- gatóinak fogalomköréhez, hogy őket szelíd eszközökkel fel- világosítja, nemesíti és magához felemeli.
