Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Nyögér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

5

oltár fölszentelésónél használt krizma jelentőségét; »ez — úgymond, — az isteni kegyelem bőségét jelenti, mely nz oltárról a hívekre kiárad.«1 Sz. Cyprián, karthágói püspök (f 258), az oltárról szólván, azt mondja, liogy az oltárt krizmával kell fölszentelni; sz. Cyprián eme szavait telje- sen átvette és kánonba igtatta az 506-ban tartott agathói (Galliában) zsinat.2 I. sz. Félix pápa (269—274) törvényileg parancsolta meg, hogy csak a martyrok sírja fölállított, vagy, ahol ilyenek nincsenek, a vértanúknak odavitt erek- lyéi fölött levő fölszentelt oltárokon szabad misézni.3

Ezek a három első századból fönmaradt adatok nyilván bizonyítják azt, hogy oltáraikat a keresztények kezdettől fogva fölszentelték és az egymást követő rendeletek és uta- lások mind arra mutatnak, hogy a keresztény oltárok föl- szentelésének szokása egyenest az apostoloktól származik. Még világosabben nyilatkozott az egyház erről a politikai szabadság napjának elérkeztevel. I. sz. Szilveszter pápa 324-ben, — midőn az egyház békéje a világi hatalom részéről már biztosítottá lön, és a nagy római birodalom- bán a keresztényeknek az isteni tisztelet végzése czéljából nem kellett többé az elrejtett helyeket keresniük, — zsina- tot tartván törvényt hozott, hogy »egy pap se merészkedjék más helyen misézni, mint csak azon, amelyet a püspök föl- szentelt, mert külömben, ha mégis teszi, papi tisztjének gyakorlását veszti.«4

E kortól kezdve az egyház oltártörvénye oda irányul, hogy a faoltárokat tiltván, egyedül csak a kőoltárokon engedi meg a szent misét, s minthogy az előbbi időkben is csak fölszentelt oltárokon miséztek, azért törvénye arról szól, hogy nem szabad más oltárt, mint csakis a kőből készül1 De Hier. Eccl. c. 4.

־ Can. 14.: Altaria placuit non solum unctione chrismatis, sed etiam sacerdotali benedictione sacrari.« 0. 32. D. 1. de consecr.

8 Burius. Romanorum Pontificum Brevis Notitia. In Vita Felicis.

* »Nullus Presbyter Missas celebrare praesumat, nisi in sacratis ab Episcopo locis, qui sui particeps de cetero voluerit esse sacerdotii.« C. 15. D. 1. de consecr.