Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

106

DR. RÉZBÁNYÁIT JÓZSEF.

kettős célt, e kettőt mondhatjuk, mint kifejtettük, a hit* szónoklat végcéljának: Isten dicsőségét és az ember meg- szentelődesét, vagy lelki üdvét.1

3. — Az egyházi szónoklat formái vagy eszközei azon különös nemei a szent beszédnek, amelyekben az Isten igéje megjelenik vagy tárgyaltatni szokott. Ilyet pedig kettőt szokás megkülönböztetni, mint a szent beszédnek főbb nemeit: a szorosabb érteményben vett szent beszédet vagy pré- dikációt és a homiliát {ομιλία). Vannak még ezen kívül a szent beszédnek egyéb formái is, úgymint katechetikai (hit- elemző) beszéd, buzdító beszéd (exhortatio), rövid alkalmi beszéd (allocutio), elmélkedő beszéd (meditatio) stb. mint alább tüzetesen tárgyalni fogjuk.

Mindezek után még általánosságban szólnunk kell e tisztség magasztos és kötelező voltáról, valamint az Isten igéje hirdetésének vagyis a hitszónoklati tisztségnek szűk- ségességéröl, végül azon kellékekről, melyek e tisztség áldá- sós betöltésére megkivántatnak. A tárgyalandókat 3 pont- bán foglaljuk össze;

1. a hitszónoklati tisztség betöltésének szükségessége és kötelező volta;

2. ennek magasztos volta;

3. helyes és áldásos betöltésére megkivántató kellékek. 3

3. §. — 1. A hitszónoklati tisztség betöltésének szükségessége és kötelező volta.

1. — Az Isten igéje hirdetésének szükségessége kitü- nik már magából a tanítói hivatal gyakorlati eszméjéből és általános céljából. Ugyanis az egyházi tanítói hivatalnak gyakorlati eszméje magában foglalja azon feladatot, hogy az Úr szolgái, más szóval az egyház lelkipásztorai, szétvi- gyek az evangélium magvait az egész földkerekségre; és célja a hitszónoklati hivatalnak, mint föntebb láttuk, hogy a gyermekek, felnőttek, gyengék, bűnösök, igazak stb. mind javuljanak az Isten igéjének hirdetése által és mind- nyáján boldoguljanak és üdvözüljenek.

1 L. Fluok. Homiletik. Regensburg. 1850. 1—6. 1.