Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Hodács Ágost: A szentmise részei

874

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

kedésekkel, imádságokkal, énekekkel ellátva, magyarázta Vézerle Ignác, hittanár, veszprémi tanító, és a’ pesti theo- logiai kar’ tagja. Veszprémben. Eamasetter Károly’ betűivel. 1848.« Szerző az előszóban egyebek közt ezeket mondja: »Az e zsolozsmában használt idegen, vagyis műszavak rövid értelmezését is előre bocsátani szükségesnek gondoltam.«

Szolgáljanak az alábbiak kiegészítésül a következő cikkhez: »A szent-miséró'l általában« (Babik Józseftől »H. F.« 1897. évf. B15—523. L).

A közölt szók valamennyiét legkevésbbé sem tartom kifogástalannak, s azért a további hozzászólás fölötte kivá- natos volna, hogy a magyar imakönyvek szerzőinek lehessen már egyszer a szentmise részeinél magyar elnevezéseket használni.

Canon missae: misecikk, mise titkos része, mely a Sanctus után kezdődik ׳ (V. I. i. m.);

communio: áldozás, Urvét, vagy úrvételi imádság a misében (V. I.);

consecratio: átváltoztatás, Úrfölmutatás; credo: hiszek, a hiszekegy első szava (V. I.), hitvallás, hiszekegy;

evangélium: marad; ultimum ev.: utolsó evangélium; gloria: dicsőség, a mise azon része, mely e szón kézdödik (V. L);

graduate: fok־, lépcsöimádság (V. I.), lépcsőének; introitus: kezdet, bemenetel (V. I.);

Kyrie eleison: Uram irgalmazz (V. I.); memento vivorum: élők, m. mortuorum: holtak emlé- kezete, emléke;

offertorium: bemutatás, fölajánlás (V. L), fölajánlat; oremus: könyörögjünk, könyörgés, közimádság;

Pater noster: Miatyánk, az IJr imádsága; praefatio: előszó, elömise (V. I.), előszózat, előírna; Sanctus: szent-szent;

secreta: titkos imádság, csend-ima (V. I.), csöndes imádság;

tractus: vonat, kivonat (V. I.).