Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Drágos Gyula: Galimberti Alajos előadásaiból

854

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, YEGYESEK.

Romanum regnum locis amplum temporibuspue diutomum?« Azaz sz. Ágoston így érvel: A rómaiak mindent: birodal- műk nagyságát és hosszú fennállását isteneiknek tulajdoni- tották, úgy, hogy semmi sem volt a pogány társadalomban, mit egyik vagy másik istenüknek ne tulajdonítottak volna és neki ne szenteltek volna, mint gúnyból írja a költő: »Felices gentes, quarum nascuntur in hortis numina.« Tehát el kell fogadniok a természetfeletti isteni gondviselést. Ez az érvelés, melyet a pogányok nem utasíthattak vissza, alkalmat nyújt Ágostonnak, hogy bebizonyítsa: Ki az az Isten, kitől származik a római birodalom nagysága, gazdag- sága és hosszú fennállása, miért is így ír: »Deus igitur ille felicitatis auctor et dator, quia solus est verus Deus, ipse dat regna terrena bonis et malis, neque hoc temere et for- tuito, quia Deus est fortuna: sed pro rerum ordine ac tem- porum occulto nobis, notissimo sibi, .cui tamen in ordine temporum non sub ditus servit sed eum ipse tamquam Dominus regit moderatorque disponit.«

Az 5-ik könyvben folytatja: »Deus itaque summus et verax, qui nullo modo est credendus regna hominum et dominationes et servitutes a providentiae legibus alienas esse voluisse.« így az isteni gondviselés végtelenségéből bebizo- nyitja, hogy semmi sem zárkózhatik el előle, sem a királyok sem az alattvalók.

A 12-ik fejezetben kimutatja, hogy a rómaiak erényei nem voltak természetfelettiek, hanem csak természetesek, ezért adott nekik Isten világi birodalmat. S miután ékes szavakkal leírta in Opere de virtutibus naturalibus, a rómaiak erényeit Sallustius tekintélye nyomán, idézi Sallustius szavait Catóhoz: »Nolite existimare majores nostros armis rempubli- cam ex parva magnam fecisse, sed alia fuere, quae nos mag- nos fecere: domi industriam, foris justum imperium, animus in consulendo liber neque libidini neque delicto obnodius. Pro his nos habemus luxuriam et avaritiam dominantem.«

Azután szembe állítja a rómaiak természetes erényeit, melyek előmozdították a római birodalom felvirágozását, azokkal a bűnökkel, melyek lassankint meggyengítették és