Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Drágos Gyula: Galimberti Alajos előadásaiból

a pogányokat, kik hogy gyűlöltekké tegyék a kereszténye- két, azzal vádolták őket, hogy ok új vallásuk miatt egye- dűli okai a római birodalom rettentő csapásainak, mintha az istenek haragra lobbanván elhanyagolt tiszteletűk miatt, azért zúdítanának reá annyi szerencsétlenséget.

így Origenes is lib. III. c. Celsum; Tertullianus Apó- log. 40.: Arnobius lib. I. cont. G-entes; Firnulianus epist. 75; ad Cyprian. Cyprianus ep. ad. Demetri an. Horosius Hist. Eccl. lib. VII. c. 7. Sőt ezen vád nyomait feltaláljuk Alarikus Aurelius Antoninus levelében, melyet közöl lib. I. c. 12. és Nicephorus lib. III. c. 28. Ezekből világosan kitűnik, hogy mintegy népszerűvé vált ez a vád a kérész- tények ellen. De tetőpontját érte el, mikor 410-ben a góthok királya, Alarik Rómát elfoglalta és három napig zsákmá- nyolta, kimondhatatlan károkat okozván a római polgárok- nak; a pogányok fennen hangoztatták, hogy a keresztények okai a barbárok berohanásainak és a nyomukban járó iszo- nyatosságoknak. Sz. Ágoston tehát ennek megcáfolására írta művét: »De Cis. Dei.« Ezen csodálatra méltó művet követték, mint mintát, a későbbi történetírók, mert valóban páratlan történetbölcseleti mű. Foglalkozzunk kissé vele.

Az első három könyvben bizonyítja, hogy a római birodalmat a kereszténység kezdetétől ért szerencsétlenségek sehogysem tulajdoníthatók a keresztény vallásnak. A 4. és 5-ikben bebizonyítja, hogy a római birodalom gazdagsága és nagysága a kereszténységnek javára Írandó, nem az iste- nek, hanem az egy igaz Isten befolyása és közreműködése alatt. A 6-ikban Sz. Ágoston kizárólag a mostani élet bajai- ról és nyomorúságáról és azon rosszakról beszél, mik a római birodalomra háramlottak a barbárok betörése miatt. A többi 12 könyvben a beszédet átviszi az égi városra és gyönyörűen szól az égi és győzedelmeskedő városról, mi feltünteti sz. Ágoston lángelméjét. Egy-két helyet idézünk belőle:

A 4-ik könyv 7-ik fejezetében így érvel ad hominem a pogányok ellen: »Si nullo deorum adjutorio tam magnum hoc regnum et prolixum fuit: quare Deus Romanis tribuit

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 85?