Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Kőrössy Endre: Az isteni és az emberi erények

814

KŐEÖSSY ENDBE.

magában. Első mozzanat benne az amor Dei, t. i. az amor concupiscentiae, a mikor azért szeretjük és kívánjuk Istent, mert ő a mi legfőbb javunk és boldogságunk. Második momentum az expectatio certa, amelylyel várjuk és remél- jük az üdvösséget, kettős megnyilatkozásával: a vágygyal és a bizalommal. Harmadik végre a félelem, mely mintegy leselkedik a vágyra és bizalomra, mint valami kisérő és kisértő gondolat: hátba elveszítjük az üdvösséget.

Az amor Dei-ről, a remény legelső mozzanatáról a har- madik isteni erénynél szólok. Inkább oda vonatkozik.

Az expectatio certa-lioz, a remény második momentu- mához, ép oly szükséges a justitia legalis, akár a hithez. Hiszen az Isten Ígéretet tett, hogy üdvözít bennünket; és mivel Isten hűnek mutatta magát Ígéreteiben, sőt ez a hűség lényének lényéhez, attribútumaihoz tartozik, meg fogja tartani Ígéretét bizonyosan. Kell tehát, hogy az emberek bizalommal fogadják Ígéreteit s vágyat erezzenek azok után, a miket Ígért. Istennek pedig jogos várakozása mi velünk szemben, hogy reményre keljünk. De hiszen épen abban áll a justitia legalis, hogy az alattvaló adja meg hódolatát a felsőbbségnek, a kicsi ismerje el a nagyobb- nak nagyságát, a teremtmény adja meg a Teremtő jogát s az ígéretet nyert ember ajándékozza oda bizalmát az igé- retet tevő és Ígéreteiben hűséges Úrnak és Istennek.

A félelemnél viszont, mely szinte nyomon kiséri az expectatio certát, hogy a reménységig gyöngítse a reményt s ne engedje teljes bizonyossággá válni, — a félelemnél már a justitia distributiva 1 viszi az irányító szerepet. Isten ígérete ugyanis nem absolut: az üdvösség elnyerésére a mi közreműködésünket is megkívánja s nem részesíti Ígéreté- ben azokat, a kik érdemetleneknek mutatják magokat. A jókat megjutalmazza, de csakis a jókat és méltókat; a rosszakat és méltatlanokat kizárja jóságából. Kinek-kinek

1 Justitia distributiva ordinat totum ad partes et inclinat prin- cipes ad bona et onera iuxta merita et vires subditorum distribu- enda. Ad hanc pertinet congrua punitio reorum, quae dicitur justitia vindicativa. Müller, Moralis, II. 311.