Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 795 az összes jelenlevők Krisztushoz esedezzenek és egész a Krisztus vére fölmutatásáig leborulva maradjanak.1 Minthogy a csengetyű figyelmeztetés a szentmise főrészeire, azért némely helyeken és némely szerzeteseknél a fölajánláskor is jelt adnak a csengetyű vei. A szentséggel adott áldáskor szintén elő van írva a csengetés. Újabb időben az egyház helyeslése és ajánlása mel- lett szokásba jöttek a több harangocskákból álló összhang- zatos csengetyűk, melyek valóban az istentisztelet emelé- sere és az oltár díszére szolgálnak. Az őshajdanban a hívek valahányszor csak összejöt- bek a szent misére, minthogy mindannyiszor áldoztak is, mindig magokkal hozták a templomba, vagy a gyülelkeze- tök helyére az ö áldozatadományaikat, és ott a hívek misé- jenek kezdetén átadták azokat az istenitiszteletet tartó püspöknek, vagy a miséző papnak. Ez áldozati adomány önkénytes volt,3 mindazáltal elvárta az egyház, hogy a hívek, hacsak tehetik, üres kézzel ne jöjjenek a szent misére. Épen ezért sz. Gyprián keményen megrótta azt a vagyonos nőt, aki üres kézzel szokott az istenitiszteletre járni. »Te mindennel bővelkedel,— így szólott hozzá a nagy püspök, - - és gazdag vagy és azt gondolod, hogy az Űr emló- kezetét ünnepied, te, aki az adományok gyűjtőhelyére oda sem tekintesz, ki a szent miseáldozatra élj ősz áldozat- adomány nélkül, ki az áldozatból, amit a szegény hozott, föl azok ellen a gazdagok ellen, akik a gazophylacium mel- lett adomány nélkül mentek el. »Hozzatok, úgymond, áldóJ Oaes. Heistei'bach. Lib. 9. Dialog, c. 51. apnd Raynald. Annál. Ecol. a. 1203. 8 Tértül Apologet, c. 23. — Később már csak vasárnapokon, mint erről az 585-ben tartott matisconi zsinat szól. »Omnibus diebus Dominicis altaris oblatio ab omnibus viris et mulieribus offeratur tam panis, quam vini.« Can. 4. 8 De opere et eleemosyna. Az Abakus. hasonló okból szólott 51*
