Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

796

NYÖG ÉR ANTAL.

zatadományokat, amelyek az oltáron átváltoznak. Az ille- delmet tudó embernek szégyenelnie kell magát, hogyha a más által fölajánlott adományból áldozik«.1

Nagy Károly császár az ö capituláréiba vette bele azt, hogy a szent misére menő keresztény vigye magával áldó- zati adományát, amelyet a templom papjainak és őreinek adjon át.1 2 VII. Gergely pápa az ötödik római zsinaton határozatot hozott, hogy minden keresztény gondoskodjék arról, hogy a szent miséhez valami áldozattal járuljon.3

Úgy volt hajdan a szokás, hogy a miséző püspök maga vette át a jelenlevő kezéből az áldozatadományul fölajánlott kenyeret és átadta ezt az öt kisérö subdiako- nusnak, aki ezeket egy nagy vászonkendőbe gyűjtötte össze; ezalatt az archidiákonus meg egy ampolnába a föl- ajánlott bort szedte és beletöltögette abba a nagy kehelybe, amelyet utána a diákonus vitt. Mikor már ezekkel készen voltak, a subdiákonus az oltárra vivén a kenyereket, ott kiválasztotta a szent misénél alkalmazandókat, az archidiá- konus meg az összegyűjtött borból annyit szűrt finom szű- rővel az áldozati kehelybe, amennyit az áldozok számá- hoz képest elégségesnek Ítélt és ehhez egy másik edényből egy kevés vizet öntvén, a többi fönmaradott részt úg}״ a kenyérből, mint a borból ott mindjárt félretették. Erre a püspök és az archidiákonus az odatartott kézmosótál fölött megmosták a kezeiket.4

Ezek a kelyhek, a kenyérgyűjtő nagy fehérvászon, a kézmosótál, és ezeken kívül egyéb, az áldozatoknál használt készletek számára ott kéznél, a presbyteriumban, az oltár közelében volt egy berendezett hely, ahonnan a rákerülő időpontban elővették és ahova mindenek végeztével ismét visszatették azokat.

1 De temp. serm. 251.

2 Lib. 6. Capitul. 285.

* Syn. Rom. c. ült. Lupus Dissert. 2. de simon, crimine, cap. 11. tom. 4.

1 Ordo Romanus 1. n. 18. Y. ö. Ordinatio Subdiaconi. Ponti- fic. Rom.