Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

A 7. OLTÁR.

787

tavasz szépségét, virágainak pompáját, melyekkel a keresztény hívő az Úr templomát és oltárait öltözteti ünnepi díszbe.1

Széliében elterjedt volt az a szokás hajdan, hogy a templomokat s oltárokat virágokkal borították el. így sz. Paulin nólai sz. Félix vértanúnak teljesen virágokba öltöz- tetett templomáról énekel; toursi sz. Gergely (f 545,) meg azt írja, hogy sz. Szeverin annak a templomnak a falait, ahova később el is temették, a tavaszszal összeszedett nyíló liliomokkal tüzködte köröskörül, hogy az oltár és az egész szentegyház virágdíszben pompázzék.-'

Különösen az időtől kezdve úszott az oltár a virágok özönében, amikor az egyház az úrnapi körmenetet elren- delte; minthogy egyszersmind ez az idő az, amidőn szokásba jött az Oltáriszentségnek nyilvános kitétele. Ez alkalmakkor és amazon az ünnepen az egyház akarata az volt s ma is úgy van, hogy az oltáron a szentségkitételnél virágok legye- nek. Sőt VIII. Kelemen pápa 1600-ban határozottan meg- parancsolta, »hogy nagyobb ünnepeken, vagy amikor a püspök tartja az isteni tiszteletet, a főoltárt az évszakok változatossága szerint és milyenségéhez képest aminő pom- pávai csak lehet kell fölékesíteni.8

E rendelet mint kötelező oltártörvény az 1606-ban szerkesztett püspöki szerkönyvben foglal helyet. Itt, hogy virágokat is értett a pápa, az abból tűnik ki, minthogy az évszakok változatosságáról szól, s amint ezekben találhatók a virágok s zöld lombok, a szerint kell ékesíteni az Úr oltárát.

A XVIII. század rationalista áramlata és a jansenisták katholikus-ellenes érzülete a templomból mindent, ami emelő ki akart küszöbölni és így az oltárok virágdíszét is; de a katholikus egyházfő tekintélye kelt föl ennek a megtartása mellett; mert mikor az 1786. évben a Pistájában megjelent 234 jansenista és gallikán elvű papnak a gyülekezete a sok egyéb eretnektételek közt az oltárok virágdíszét is elveten- dőnek nyilvánította; erre VI. Pius pápa 1794-ben az ezeket

' Lib. 8. Carm. 9.

־ S. Paul. Natali 3. S. Felicis.

3 In Caerem. Episc.