Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

786

NYŐGÉR ANTAL.

jámbor ügyebezése fáradhatatlan volt az összes szertartások körül. A szentegyházakat és a vértanuk sírjai fölött levő oltárokat különböző virágokkal és falombokkal valamint szőlőgalyakkal halmozta el.1

Sz. Ágoston is beszól el egy esetet, amelyből kivilág- ük az, hogy ez oly régi időkben szokásos volt az oltárokat virágokkal ékesíteni. Egy, Calamában 1 2 3 lakó Martialis neve- zetű, előkelő, öreg férfiúról szól ő, akit hitbuzgó leánya és vője minden rábeszélésük dacára sem tudtak megnyerni a keresztény hitnek, sőt amidőn ők a betegeskedő öreget könnyek közt kérték, hogy keresztelkedjók meg, az öreg a leányát és a vejét durva elutasító szavakkal kikergette a házá- ból. Ekkor a jámbor lelkű vő azt gondolta, hogy elmegyen ő sz. István vértanúnak templomába és itt amily buzgón csak bir esedezik az apósáért, hogy az Isten világosítsa föl ennek elméjét, hogy mielőbb higyjen Krisztusban, amit a vő sűrű könnyhullajtások közt eleven hitének lángoló bűz- góságával meg is cselekedett, — s mielőtt innen, a szenthely- ről eltávoznék, az oltárnak virágjaiból, amik ott voltak, né- hány szálat leszakított és ezeket magával vitte; de mivel már éjjel volt, és az apósa aludott, ezeket ennek a feje fölé helyezte el, ki is hajnal hasadta előtt felébredvén fölkiáltott, hogy minél előbb siessenek a püspökért, aki ekkor éppen velem együtt — így írja sz. Ágoston, — Hippóban volt. Midőn az öreg megtudta, hogy a püspök távol van, sürgősen az egyház papjait hivatta magához. Ezek megérkezvén, előttök kijelentette, hogy ő hisz, mire mindenek csudálkozása közt és örömére a szent keresztséget fölvette.3

Yenantius Fortunátus (f 570.) poitiersi püspök, a Vexilla Regis himnusnak és más egyebeknek hírneves szerzője, egy költeményt készített sz. Radegunda királynéról, e költemény- nek a címe: »Az oltár virágairól«. Ebben Yenantius leírja a

1 S. Hieron. In Epitaph. Nepot.

2 Afrikai város Hippó és Cirta között.

* De Civit. Dei. Lib. 22. C. 8. num. 13. Editio Migne, 1861. pag. 766. 767.