Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

785

a virágokat; példázatokat vett a lombos fákról, imádságban eltöltött éjjelein legörömestebben a gethsemani kertet kereste föl, ennek fái alá ment az oltári-szentség szerzése után, ezek alatt várta be szenvedésének kezdetét, s kertben, virá- gok között választotta a sírjának helyét.

Az oltár Krisztust jelképezi, aki magát vőlegényhez hasonlította, kinek arája a katholikus egyház. Ö ugyanaz a vőlegény, aki az idők távoli messzeségében azt mondta magáról: »En vagyok a mezők virága, a völgyek lilioma.« 1

Ezek eleven tudatában nem kell-e föllelkesűlnie a kereszténynek arra, hogy a Krisztus sírját ábrázoló, magát a Krisztust jelképező oltárt az Úr Krisztus által is kedvelt lombokkal és virágokkal ékesítse?

r r

Az Énekek Énekének arája jelenti a mennyei vőlegény- nek, Krisztusnak menyasszonyát, az anyaszentegyházat. Ez a példázatos ara örvendő hangon kiált föl: »Jöjjön kertjébe az én szerelmesem, a fűszerek ágyához, szedni a liliomokat.« 2 A Krisztus vérével eljegyzett ara, az egyház, e szavakat valósítja meg akkor, amidőn a virágok özönébe borított oltárára hívja le isteni jegyesét s ott, mint egy virágos kertben, imádja a kenyérnek és a bornak színe alatt valósággal jelenlevő Ur Jézus Krisztust.

Ez az értelme, ez a jelentménye a keresztény oltár virágainak.

Mivel a virágoknak és a lomboknak Krisztushoz való viszonya oly közeli és azoknak az oltáron oly megragadóan mély a jelentményök, innen van az, hogy a keresztények ezeket emelő oltár-díszül már a legrégibb korban is alkal- mázták.

Sz. Jeromos (331.—420.) Nepotianus igaz keresztény lelkületét dicsérvén az ennek számára készített síriratában elmondja, hogy mily szorgos gondoskodással volt ő arra nézve, hogy fényes, tiszta legyen az oltár, a falakat meg- tisztogatta a füsttől és a templom padolatát fölsurolta,

1 Énekek Éneke. 2., 1.

־ Énekek Éneke 6. 1.