Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

783

Az oltárvánkos, melyet a római Ordo szerint a snb- diakónus visz a diakónus előtt, jelzi az ó-törvény korát, a mely külsőleg sok fényes szertartásokkal birt, de e szertartások értelme, mint előképeké és jelképeké, csak az új-szövetség- ben nyilvánult ki. Ama titkos értelmű szertartásokat az oltárvánkos belsejébe beburkolt anyag jelenti.1

A puha anyaggal megtöltött oltárvánkos jelképezi a keresztény embernek fogékony szivét, amelyben az evan- gelium tanának ráhulló magva bőséges gyümölcsöt terem.2

Az oltárvánkos, amely az evangeliumos, és a misekönyv- nek tisztes nyugvó helye, jelenti az élet vigaszát, jelenti a papi ellátást. Az egyház szolgája a vánkoson nyugvó könyvből hirdeti Krisztus éltető igéit, az ott levő mise- könyvből olvasva ;intézi Istenhez a hivőkórt esdő ímádságo- gokat: méltó és igazságos tehát, hogy a folyton ezekben foglalatoskodó egyházi férfiú sz. Pál ama szavai szerint: »Ha mi néktek lelkieket vetettünk, vájjon nagy dolgot ki- vánunk-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?«3 »Mert méltó a munkás az ő bérére;«4 »ezért jelenti az oltárvánkos a tisztes papi ellátást.« 6

Ily jelentményekkel bir az oltárvánkos, amelyeket igen jóllehet alkalmaztatni az oltárpulpitusokra is; mint- hogy teljes és szabályszerű fölszerelósökben ezeknek fölső lapján is ott kell lennie a párnaszerűen elkészített díszes takarónak.

Az oltárvirágok.

A szent misére vonatkozó általános szabványok azt rendelik, hogy »az oltár fölé egyáltalán semmi se jöjjön, ami nem tartozik a szent mise-áldozathoz, avagy magának az oltárnak a díszéhez.« 6

1 Caerem. antiquiss. apud Macros. .In not. liturg. Bob. Sala Taur., Durand. Rational. L. 4• c. 24. 11.

2 Hugo Viet. Lib. 2. 6. 20.

« Cor. I. 9., 11.

* Máté 10., 10.

5 Innocentius III. P. Lib. 2• V. 41.

״ Rubr. gen. Miss. P. I., tit. 20.