Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁK. 781 in eket szerzett arra, hogy a pulpitus legyen osztályrésze, ahonnan a hőslelkű hitvalló a szent mise alatt a testvérek- nek föl olvassa az evangéliumot.1 Sz. Oypriánnak e levele bizonyság arra, hogy az ős- keresztényeknél a misekönyv pulpitusa, hogyha nem is teljesen a jelen alakjában, de már megvolt oly módon, hogy a vánkoson tisztelettel odavitt evangeliariumot a vánkosá- val együtt reáhelyezték; épen ezért a mai oltárpulpitus is csak úgy teljes, hogyha a misekönyvet tartó lapját díszes párnaféle készítmény, vagy takaró födi. Az oltárvánkosokat már a hajdanban az evangeliumos- könyv iránt érzett tiszteletből minél értékesebb anyagból iparkodtak készíteni. Sz. Ansegisus fontanellei apát (f 835.) az ő kolostorának egyéb drágaságok között két nagyobb és egy kisebb igen értékes, selyemből készült oltárvánkost hagyományozott.2 A rubrikák szorosan nem is Írják elő az oltárvánko- sok milyenségét, elegendő irányítást nyújt erre nézve az oltárnak magának magasztos jelentése és az a rendeltetés, amire ezek a vánkosok a régi időktől fogva megvannak. Minthogy ezek első sorban az evangeliumos könyv iránt tanúsított tiszteletből veszik eredetűket, rendeltetésöknek akkor felelnek meg teljesebben, hogyha külső boritókjok selyemből, vagy más, ezt megközelítő, anyagból készült. Itt helyén van a művészi kéz alkotta hímzés, aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel elkészített ékesítés, csak az maradjon távol ezektől, ami már megint tetszelgő hiúságot, meg az oltár komoly, magasztos voltával semmiképen össze nem egyeztethető cifrálkodást mutathatna. A színre nézve azt kívánja az egyházi oltártörvény, hogy az egyházi szertartásoknál előirt színű anyagból készüljenek, célszerű azonban az egyszerűbb kiállítású oltár- vánkosokat kétféle színű takaróval készíteni, egyik felén fehér, a másikon meg vörös színűvel, más vánkosoknál 1 Epist. 34. S. Cypriani 2 Acherius Tom. 3. Spicileg. Act. 88. Ord. S. Bened. sect. 4. P. I. n. 7. In notis liturgic. Robert. Sala Taurinensis.
