Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 775 bői a pápának, a pátriárkáknak, az egyházközösségben levő püspököknek, az élő jámbor híveknek neveit és az egyház- zal közösségben kimúlt jámbor hívekét olvasták föl a szent mise különböző részei alatt. Diaconium, amely a diakónusok teendőit tartalmazta. Ezeken kívül szorosan a miséhez tartozók ezek: az oratio- nale, vagyis a libellus orationum, ebben azok a könyörgések voltak, amelyeket a miséző a népért mondott s amelyek- ben a hívőknek egybefoglalt esedezéseit vitte az Isten oltára elé s ezért collectariumnak vagy collectaneumnak is nevezték, de libellus stationumnak is hívták, minthogy ezeket az imádságaikat a régiek állva szokták mondani. A cantatorium, vagy a hymnarium, aminek a neve később antiphonorium lett, sz. Ágoston ugyanis már ezt használta s ebben voltak az egész egyházi évre szóló éne- kék és antiphonák. A görög szertartásuak ezt triodiumnak hívták és hívják ma is. Onnét e neve, mert a hetvened, vagyis a publikánusról és a farizeusról nevezett vasárnaptól kezdve nagyszombatig ezt használják és ebben az isteni tisztelet alatt előforduló canonok és hymnusok három ódára terjednek, minden egyes ódában három strófa van. A sacra- mentarium, vagy a liber sacramentarius a praefatióknak, a canonnak s mindama imádságoknak a könyve, amelyeket a miséző maga végez. E könyvben volt még a szentségek kiszolgáltatásának a módja is, amiért e könyvet liber myste- riorumnak is hívták. A római egyház a sacramentariumba foglalta bele a másutt külön álló oratiónalét is. Az epistoláknak és az evangéliumoknak szintén külön könyvök volt. Sz. Pál leveleit külön könyvbe Írták és ezt hívták apostolicumnak; a többi a epistolákat és szentirási olvasmányokat tartalmazó könyvet meg lectionarium névvel külömböztették meg. A négy evangélista könyvének evan- geliarium volt a neve. Mind e három utóbbi könyv egy könyvbe foglaltan volt a plenarium. A szent könyveknek e beosztása igen régi, már az első századokban gondosan meghatározott volt az, mely szakaszok olvasandók minden egyes vasár- és ünnepnapon. Hippolytus
