Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

750

NYŐGÍR ANTAL.

ról szólván azt mondja, hogy általános és ősi szokása az egyháznak, hogy az oltárok fölé keresztet helyez.1

Aranyszáju sz. János az oltárok fölé ezüstből készí- tett feszületeket tétetett, amelyeken viaszgyertyák és fák- lyák égtek, hogy így épen a Krisztus-tagadó ariánusok ellenében kimutathassa azt a mély tiszteletet, amelylyel a megváltó Isten-ember keresztje iránt ősidőktől fogva adó- zott a keresztény egyház. A költséget maga Eudoxia csá- számé viselte.1 2 E szent püspök ama beszédjében, melyet arról tartott, hogy Krisztus Isten, fölmagasztosultan így kiáltott föl: »A biboron ott a kereszt, a koronákon ott a kereszt, a könyörgéseknél ott a kereszt, az oltáron ott a szent kereszt.«3 Századról-századra ott az oltáron a kereszt. Krisz- tus jele nem más mint a kereszt, amely ha az életet szerző szent miseáldozatnál nincs ott, rendellenesen tör- tént a szertartás.4

Chosroes perzsa fejedelem pogány volt, de még mint ilyen is jól tudta azt, hogy a keresztények oltárain min- dig ott volt a kereszt. E tudat vezette öt-et, hogy akkoron amikor Heraclios, görög császár kegyelméből a trónját elfoglalta, hálából Gregorios antiochiai püspökhöz két ke- resztet küldött ajándékban sz. Sergius vértanú temploma számára, egy nagyobbat aranyból és ez drágakövektől ra- gyogott és egy másikat, amely szintén tiszta aranyból készült, de kisebb volt és e fölirást viselte: »a szent oltárra helyezzék.«5

A toursi zsinat 567-ben kánont alkotott arra nézve, hogy »az Úr teste az oltáron nem tetszés szerint akár- milyen rendben, hanem a feszület alatt legyen.«6

E zsinati végzés első sorban a kenj'ér szine alatt jelenlevő Jézus testének elhelyezéséről szól, de egyszer1 Hist. Ecclesiastic. Lib. 6. c. 3.

2 Sasom. Hist. Eccl. L. 8. c. 8.

3 Chrysost Adv. Jud. et Gent. Tom. 5. c. 8.

4 S. Aug. Tract. 118. In. Joan.

5 Baron 598, 2. Evagrius Lib. 6. c. 20.

6 Conc. Túron. 2. c. 3.