Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

749

Mutatják ezt a legrégibb katakombák képei és faragvá- nyai,1 bizonyítja ezt Tertullián, ki üvegkelyhekről szól, a melyeken az elveszett juhot vivő jó pásztornak a képe volt.1 2 Az e tekintetben fölhozott ellenvetés tehát semmit sem mond a feszület ellen.

A kereszt annyira tisztelt és használt volt a kérész- tények között, hogy a pogányok gúnyból keresztimádóknak nevezték el őket.3 Az apostolok idejétől fogva, hogyha nyíl- vános templomot építettek valahol, az volt a keresztények szokása, hogy azon a helyen, ahol a szent áldozatot be- mutatták, először is a keresztet állították föl.4

Mindezek régi, történeti igazságok, a melyek oda céloznak, hogy már előzőleg bizonyítékként szolgáljanak arra nézve, hogy e mindenütt általános használatú kereszt az oltáron ópenséggel nem hiányozhatott.

Attól az időtől fogva, midőn Nagy Konstantin szemei előtt az égen jelent meg a kereszt, az oltáron is nyilván egész fényében ott ragyogott a feszület, a kereszténynyé lett világi hatalom vette oltalmába az őskereszténysógnek e szerfelett tisztelt jelvényét s aminek Krisztus után első sorban az oltáron a helye, azt e keresztény világihatalom nem engedte meg többé, hogy az mint gyalázat fája a kivégzések helyén álljon.

Mikor I. sz. Szilveszter pápa Kómában fölszentelte az első bazilikát, ami leginkább föltűnt a bazilikában, az a nagy feszület volt, amely ott az oltár fölött ékeskedett.

Aminthogy nem volt keresztény templom oltár nél- kül, épen úgy nem volt oltár kereszt nélkül.

Probianus Konstantin császár testőrének égi látomá-׳ nya volt, a melyben oly keresztet látott, amilyent az egy- ház oltárain szemlélhetni. Ezt Sosomenos írta le s bizony- ság arra, hogy általánosságban minden oltáron ott volt a kereszt. Ugyanez a Sosomenos (f 440) történetíró e tárgy1 Zádori katakombák.

2 De pudicit. c. 7.

3 Surius ad 1. Nov. de Benigno. Mart, sub Marco Aur. Imp.

*Bar. 57, 114.