Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
748 NYŐGÉR ANTAL. Tehát a feszület a második század keresztényeinek oltárain megvolt, még pedig állandóan, oly állandóan, mint a ciborinm közepéről lefüggö másik jelkép, a galamb. így volt ez, hogyha csak egy kis pihenéshez juthatott a folyton üldözött keresztény egyház. Ha pedig kitört az üldözés, akkor zárt ajtók mögött, vagy ahol épen lehetett, ott tartották meg a szentmisét, de még ekkor is ott volt a kereszt az oltáron, habár rögtönzött volt is az. A Diocletián-féle üldö- zés alatt történt, hogy Domnátesd és Indest a császári testőrt egyik pogány föladta keresztény hitök miatt, erre a prae- fectus maga rohant abba a házba, ahol ezek laktak. A föladást hirtelen elfogatás követvén, a bevádlottaknak nem volt idejök mindent elrejteni, s ennek következtében az üldözök úgy találták az egyik szobát, amint az a keresztények össze- jövetelekor lenni szokott. A praefectus kincseket remélt és talált egy asztalt, rajta az Úr keresztjének formáját, az após- tolok szent könyveit, továbbá a földön két gyékényt, egy érc-füstölőt, meg gyertyatartót.1 Ebből látjuk, hogy ez a hely istenitisztelet helye volt, azt mutatja a füstölő, melyet szentmise alatt használtak. Kevés az, a mit az üldöző prae- fectus e helyen meglelt, de ott volt még e kevés között is a feszület, bizonyságául annak, hogy ez ott, a hol a kérész- tények oltára vala, nem hiányozhatott. Hogy is hiányozhatott volna a kereszt épen azok- nak a keresztényeknek az oltárán, a kik otthon házaikban útón-útfélen ezt őrizték, ezt hordták magukkal, ennek a jelé- vei jelölték meg magukat jártokban, keltőkben, minden dolgaikat ezzel kezdték.2 Vannak, kik az oltárkereszt ellen igy akarnak bizo- nyítani: az ősegyházban semmiféle kép, semmiféle faragvány nem volt használatban s így a feszületet sem alkalmazták. Igaz az, hogy az ősegyház csak nagy körültekintéssel és szigorú óvatossággal alkalmazta a képeket és a farag- ványokat, de azért épen nem zárta ki azokat a köréből. 1 Acta Martyrum. Nicomed. Metaphrastes. die. 26. Jan. ap. Jíaron 293, 2. 1 Tertull. Apologet, c. 16. de Coron. Militis., Justinus Apolog. 2.