Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

747

Istenitisztelet idején kivül, különösen az értékesebb és művészi készítrnényű antipendiumokat tanácsos takaró- val lefödni, vagy pedig a rendes és az alkalmatos helyökre tenni.1

Az oltárkereszt.

Az oltár jelképe Krisztus Urunknak, ki a kereszten mu- tatta be nagy áldozatát a mennyei Atyának. Az oltár jelenti a Golgothát, ahol a mi Üdvözítőnk meghalt a kereszten. A keresztnek tehát ha valahol helye van, ez a hely legelső sorban az oltár; mert itt ismétlődik folyton-folyvást az ő nagy áldozata, a golgothai keresztáldozatával ugyanazonos szentmise-áldozat. Ott is volt a keresztények oltárain a ke- reszt az apostolok idejétől fogva mindenkoron, ezt az igaz- ságot még a 16. század reformátorai sem bírták eltagadni, annyira világos ez; de mégis, hogy a katholikus egyház ez ősszokásának valamiképen ellene szólhassanak, itt azt állították, hogy a kereszt csak a kánon alatt volt az asz- talon s annak végeztével elvitték azt onnan. Ez nem áll és csak kicsinyítése ez egy ősrégi keresztény szokásnak, mert igenis arra volt ugyan eset és nem is egyszer, hogy a szent ténykedések végeztével elvitték az oltárasztalról a keresztet, de ekkor elvittek egyszersmind mindent, éppen az üldözések miatt, még az oltárasztalt is félre állították, vagy elrejtették.

De ahol csak kissé is állandóan készíthették az oltárt, ott a kereszt is állandóan megvolt az oltáron. Ez az ér- telme Tertullián e szavainak: »A mi galambunk háza egy- szerű, ajtói is tárvák mindig és napkeletre néz. A Szent- lélek alakja kedveli a keletet, a Krisztusnak az alakját.«1 2 Tertullián itt ama kor szokása szerint képletesen beszélt, a disciplina arcani nyelve ez: az oltárt befödő mennyezet- ciborium-közepéről lefüggö galambalak az oltár közepe fölött lebegett, közei az Ür Jézus alakjához, a feszülethez, a Szentlélek jelképe a fölfeszített Úr Jézus jelképéhez.

1 Gavantus. De Mensur. De nitore.

2 Adv. Yalent. c. 2.

48*