Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
744 NYŐGÉR ANTAL. A fehérrel kivarrott és áttört vászonszól alá piros alzatot csatolni az egyházi szertartások Congregatiójának egyenesen eltiltó határozata értelmében nem szabad.1 Az oltár körül tisztának kell lennie mindennek, ami a művészi az odavaló, de a mesterkélt, a rikító az maradjon távol; mert hisz künn a világban sincs az ilyen rendjén, a Krisztus asztalánál pedig még kevésbbé; a templom Isten háza, az oltár Krisztust jelenti, nem szabad ott tehát semmi- nek sem lennie, ami a hivök buzgó áhítatát zavarhatná. Az oltárterítöknek mindig tisztáknak kell lenniök, ezt az oltár méltósága követeli s már a kilencedik században tartott reimsi zsinat is kimondotta, hogy a legpontosabb szorgalmatosságot fordítsa a pap az oltárnak térítőire. Ez okból a felső terítő havonkint, a két alsó meg negyedóvenkint tisztán kimosottakkal cserélendő föl. Nagy ünnepekre mindig egészen tiszta felső terítő illeti az Ur oltárát. De különösen a felső még egy hóig sem marad- hat meg szép tisztaságában, hogyha szabadon marad, épen ezért szükséges és a természetes rendtartás is úgy kívánja, hogy az oltárterítök fölött az istenitisztelet idején kívül egy külön erre szolgáló és az egész oltárt befödő takaró legyen, a melynek leginkább megfelel a zöld szín.2 A legalsó terítő alatt pedig tisztaság és épségben tar- tás szempontjából szükséges egy egész oltárasztalt elfödő viaszos vászonterítő, amely a nedvességtől és a lerakodó portól óvja az oltárabroszt. Ezt a viaszos vásznat elégséges évenkint egyszer változtatni, vagy tisztítani, ami legalkal- masabban a nagycsütörtöki oltárlefosztáskor történhetik. E viaszos vászonra nézve megjegyzendő, hogy ez soha sem helyettesítheti és nem pótolhatja az egyik oltárabroszt, és pedig abból az okból; mert ez épen nem felel meg azoknak a követelményeknek, amiket az oltárabrosznál előírt az egyház. Továbbá maga az egyház is nyíltan kifejezi azt, hogy ez a viaszos vászon az oltárabrosztól tel1 SR. 0. 17. Aug. 1833. ad Gues. Ord. S. Joan, de Deo. Resp. 6. * Gavant. De mensuris sub verbo Tela stragula. (Edit, noviss. Colon. Agripp. 1736.)
