Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 703 Látjuk, hogy Gloldhorn theoriájában háromféle elem találkozik össze: van benne való esemény, melyet míthosz- bél vett vonások és Illés próféta történetének változata egészítenek ki. Az elsőt illetőleg nem lehet tagadni, hogy a történeti vonások elég harmonicusan vannak összeállítva. Azt sem vonhatjuk kétségbe, hogy így is lefolyhatott volna az egész esemény; azonban a lehetőség még nem bizonyítóka a való- ságnak, mivel »a posse ad esse non valet conclusio.« Kevósbbé sikerült a míthoszi elemek bevonása. Sem a feniciai, sem a görög míthoszból nem kölcsönözhetett Jónás könyvének írója már azon egyszerű oknál fogva sem, mert könyvünk sokkal régibb, mint bármelyike is azon míthoszoknak, melyekkel Jónás történetét össze lehetne hasonlítani. Tehát épen megfordítva áll a dolog: Jónás könyve szolgáltatott vonásokat a görög míthosz további fejlődéséhez, mint alább látni fogjuk.1 Az Illés próféta történetéhez való hasonlóság pedig csak külsőségeken alapszik, tehát szóba sem jöhet. Mert ha az, hogy Illés és Jónás próféta történetének leírásában egy- formán előfordulnak a »napkeletfelé«, »egy napi járó- földre«, »40 nap« szavak, bizonyíték, akkor hasonló jogon minden műre rá lehetne fogni, hogy kölcsönzés egy olyan előbb megjelent munkából, melyben ugyanazok a szavak olvashatók. Az is igaz, hogy mindkét próféta »könyörge leikéért, hogy meghaljon.« De Goldhorn nem veszi észre, hogy más miatt óhajtja Illés a halált, és más miatt akar Jónás meghalni. Illés próféta azért kívánja halálát, mert jólehet »buzgósággal buzgólkodott« a seregek Ura-Istenó- nek tiszteletén, vagyis ennek előmozdításán, mégis azt látta, hogy Izrael fiai elhagyták Istenüket, lerontották oltárait, megölték prófétáit (I. Kir. XIX. 14.), tehát buzgóságának nem volt meg az óhajtott sikere; ellenben Jónás azért búsul és szeretne meghalni, mert látta, hogy az Úr megkönyörült Ninivén s elengedte a büntetést. Itt tehát a harag, amott L. a míthoszról szóló fejezetet.
