Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

704

DR. HÁM ANTAL.

az Isten tisztelete iránt való nemes buzgalom eredménybe- lensége a halál óhajtásának indító oka.1

Hogy az ilyen lényeges különbség kölcsönzésre val- lana, nem hiszszük.

De különben tegyük fel, hogy e két esemény minden- ben hasonlít egymáshoz, még akkor is ki merné vitatni, hogy akár egy, akár különböző időben egyforma esemény meg nem történhetik?

C.

Az említett magyarázatok közül egyiknek sem sike- rült kivívnia az általános elismerést. Jónás történetének egyik-másik része elég kielégítő magyarázatot nyer ugyan az említett theoriák némelyikében, de a legfőbb nehézség — mondják — a hal s a vele összekötött esemény oly meg- oldást, melyhez szó ne férhetne, egyikben sem talál. Itt csak a csoda behozásával lehet valamire menni, ha a való- ságot egyáltalán fenn akarjuk tartani. Csakhogy a csoda már régen elvesztette minden hitelét, mert számtalanszor bebizonyult, hogy nincsen csoda, mivel nem is lehet. Hihe- több magyarázatra van tehát szükség, olyanra, mely a lehetetlenséget komoly arccal nem vitatja, de azért mégis kielégítő eredményre vezet.

így született meg az a gondolat, hogy Jónás törté- nete csak egy irodalmi műfaj, mely tisztán a költői ihle- tettségnek köszöni létrejöttét. írójának célja pedig az volt, hogy valamely igazságot könnyen érthető módon értessen meg olvasóival. Az a kérdés tehát, melyik műfajhoz tartó- zik Jónás könyve, s melyik az az igazság, melynek világo- sabb előadására szerzője azt kigondolta ?

f. Didaclicus költemény.

Semler azt véli, kogy itt tanító költeményről van szó, melyben az író azt akarta kimutatni, mennyire igaz- ságtalan a zsidók gyűlölete az idegenek iránt. Ennek az igazságnak mintegy megérzékítésére az író ügyesen, a képes

J V. ö. Keil, Comm. űb. die 12 kl. Proph. cit. 294. 1.