Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

702

DR. HÁM ÁSTÁL.

partra menekült. Most már felbátorodva ment Ninivébe, ahol sikerült is helyre állítania a két király közt a bókét. Ez annyira fellelkesítette Jónást, hogy elkezdte hirdetni Jehovának nagyságát Ninive lakóinak. Ékesszólásával el is érte, hogy Ninive királya nyilvános könyörgéseket rendelt el.

Ez Jónás története a maga históriai valóságában. Ami még a könyvben olvasható, az mind mythicus vonás, mely nem ok nélkül tapadt a könyvhöz.

Jónás Joppéból indul el, melynek közelébe helyezték már több századdal előbb Andromeda míthoszát. Az idő e míthoszt Jónás tengeri szörnyével hozta vonatkozásba, s igy jött létre a történethez adott azon toldalék, hogy Jónást elnyelte egy nagy hal, de amely — minthogy a próféta élve megjelent a niniveiek között, tehát — kitette a partra.

Az itt még fel nem említett részek pedig Illés törté- netéből vannak kölcsönözve.

Mikor Illés próféta kihirdette a három évig tartó szárazságot, az Úr meghagyásából napkelet felé ment s el rejtőzött »Kárit patakánál, mely a Jordán átellenében vagyon« (III. Kir. XVII. 3.). Miután Baál papjait megölte, Jezabel elől a pusztába méné egy napi járó földre. És mikor oda jutott, és egy gyalogfenyű alatt ült, könyörge leikéért, hogy meghaljon (u. o. XIX. 4.). Ezután Istentől megerősíttetvén, 40 nap és 40 éjjel ment, míg elérte Hóreb hegyét (u. o. 8.) Mikor oda jutott, egy barlangot választott lakóhelyéül. Itt kérdezte tőle az Úr: Mit mívelsz itt Illés ? 0 pedig feleié: Buzgósággal buzgólkodtam a seregek Ura, Istenéért; mert elhagyták szövetségedet Izrael fiai ... ón egyedül marad- tam, és keresik életemet, hogy elvegyék azt (u. o. 10.). Hogy az Úr megnyugtassa, »lágy szellő susogásában« megy át előtte, újra prófétai útra bocsátja és megtanítja, hogy nem a romboló vihar, nem az emésztő tűz illik Jehova követéhez.1

kk. 11.

1 Rosenm.. Scholia cit. p. 349. sqq. ; Bertholdt i. m. 560. §. 2379.