Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

701

hypothesis; mert ily föltevés mellett sem a könyv kezdete, sem a befejezése nem magyarázható meg. Ha az író való- ban álmot akart részben leírni, akkor ott, ahol az álom kezdődik és végződik, azt meg kellett volna említenie, nehogy az olvasók tévedésbe essenek, mert a logika szerint azt kell tartanunk, hogy amilyen jellegű a kezdet, olyan az esemény további folyása. Ha tehát a kezdet való, úgy a többiről is azt kell hinnünk, hogy az, mivel nincs semmi jel, mely arra mutatna, hogy a valóság gondolatától el kell térnünk. Úgyszintén azt sem állítja a logika, hogy ha valaki alszik, minden, ami alvása alatt történik vele, csak álomkép.

Mindezeknél fogva joggal mondja Rosenmüller, hogy ez a hypothesis »mera ex conjectura sumitur eaque per- quam infirma !«l

4. Zsidó míthosz.

D. Goldhorn könyvünk nehézségeit így fejti meg.

Phul, Asszíria királya, háborúra készült Izrael országa ellen. Értesülvén erről Jeroboám, követet küld az asszír királyhoz, hogy ezt más indulatra hangolja. A követséggel Jónást bízta meg, kit hazaszeretettől lángoló férfiúnak ismert. Jónás meghajlott ugyan királyának akarata előtt, de még otthon feltette magában, hogy nem királyi megbi- zottnak, hanem Isten küldöttjének adja ki magát Phul király udvarában, mivel azt remélte, hogy így szavainak nagyobb nyomatékot kölcsönöz. Azonban alig szállt hajóra, felmerült lelkében a sikertelenség lehetősége, s e gondolat félelemmel töltötte el. Most már szeretné magáról lerázni a megbízatást, de királya elé visszamenni Szamariába nem mer. Eltökélte tehát, hogy Tartessusba menekül. Útközben elérte a vihar. A hajósok tudni akarván, kit üldöz az iste- nek haragja, sorsot vetettek; a sors Jónásra esett, akit engesztelésül a tengerbe dobtak. Szerencséjére egy csónak vagy deszkaszál akadt keze ügyébe, melynek segítségével

Rosenmüller, Scholia cit. p. 349.