Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

700

DR. HÁM ANTAL.

a hajóban alszik. Álmában elképzeli, hogy mit használ az ő menekülése ? Sorsot fognak vetni, s bedobják a tengerbe, ahol egy szörny martaléka lesz. De ha az Ur el akarja küldeni Ninivébe, elevenen kell kijutnia a szárazra, még ha három nap és három éjjel lenne is a hal gyomrában. Mikor ezt így álmodta, felköltötték a hajósok, hogy ő is imádkoz- zék. A vihar okozta nagy félelmében azután elmondtaj hogy mit álmodott. A hajósok azt hitték, hogy ez isteni intés, tehát Jónást bedobták a tengerbe. De azután mégis megkönyörültek rajta, kihúzták a vízből, partra tették s bizonyítványt állítottak ki neki a csodás eseményről, mely vele történt. Ennek a bizonyítványnak köszönhette Jónás azt a nagy eredményt, melyet prédikációjával a nini vei ek- nél elért. Később a fantázia hozzáadta ezekhez a csodás szörnyet. Az így kialakult elbeszélést azután egy író váltó- zatlanul írásba foglalta.1

Mindenesetre nagyon különös, hogy az író így össze- keverte a valóságot az álommal. Ez az eset páratlanul áll a Szentírásban. Hiában mondja Grimm, hogy az ószövet- ségi írók gyakran beszélnek el oly dolgokat, melyek álmuk- ban történtek, anélkül, hogy ezt jeleznék. Ábrahám látó- mása (Gen. XV.), Jákob álma (Gen. XXVIII. 12. kk.) Ámosz és Izaiás, akikre Grimm oly bátran hivatkozik, nyílt cáfolatai az ő állításának, mivel maga a szöveg figyelmezteti az olvasót, hogy amiről ott szó van, látomás- ban vagy álomban történt. Ábrahámnak az Úr הזחמב per visionem, látomás által beszól (Gen. XV. 1.), Jákob a létrát םלהיו in somnis vidit, álmában látta (Gen. XXVIII. 12.), amiket az Úr Ámosznak mutatott, a próféta הזח vidit, látta (Amosz I.' 1.), Izaiás jövendölése is így kezdődik: Visio Jsaiae, filii Amos, quam vidit, Izaiásnak, Amosz fának látó- mása, melyet látott . . . , az Úr felségének a leírása is (VI.) látomáson alapul: האראו vidi, láttam, írja ő.

De a logika követelményeinek sem felel meg ez a

1 Bertholdt i. m. 2384. kk. 11.