Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

699

tes is, mivel a prófétai könyveket az újszövetségre való vonatkoztatás nélkül sem magyarázni, sem teljesen átérteni nem lehet.

3. Álom.

H. A. Grimm Jónás könyvét egészen másképen ma- gyarázza. Két részt különböztet meg benne: egyet, amely való, s egyet, mely csak a próféta álmát tartalmazza. Ami való, azt az I. 1—I. 5. és a IY. fejezet foglalja magában, mig az álom az I. 6 —III. 10. van leírva. Ezek után Jónás könyvét így kell érteni.

Jónás úgy érzi, mintha Isten azt sugallaná neki, hogy menjen a niniveieket megtéríteni. A próféta meg- hányván-vetvén a nehézségeket, melyeket útjában le kell győznie, s azokat a veszedelmeket, melyekkel meg kell küz- denie, megrémül s elhatározza, hogy kivonja magát a fel- szólítás alól. Hajóra ül tehát s menekülni iparkodik. A ten- geren eléri a vihar, melynek rettenetes volta oly nagy félelembe ejti őt, hogy ennek következtében mintegy kimé- rülve a hajóban elalszik.

Amit az író itt közbeszúrt, az Jónásnak mind csak álmában történt. Tehát a hal s a vele kapcsolatos esemé- nyék csak álomképek, melyeket Jónás felizgatott képzelete hozott létre.

A vége már ismét való. Jónásra oly nagy hatással van az álom, hogy szándékát megmásítja, elmegy Ninivébe, melynek lakói csakugyan jó útra térnek. De mivel így fenyegetései nem teljesültek, szomorúság fogja el, s csak akkor nyugszik meg, mikor megfontolja, hogy mennyire üdvös volt az ő fáradozása a romlottság útján tévelygő niniveieknek.1

Ugyanebből a szempontból indul ki Sonnenmayer is az ő theoriájában. Jónás, mondja Sonnenmayer, parancsot kap az Úrtól, hogy menjen Ninivébe prédikálni. 0 azonban vonakodik. Tengerre száll tehát, de vihar támad, mialatt ő

1Rosenmüller i. m. 348. k. 1.; Bertholdt i. m. 561. §. 2383. k. 1.

45*