Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

698

DB. HÁM ANTAL.

meg hivatásáról; nem feledi, hogy Isten keze van abban, hogy ó', bár elvettetett, mégis nép maradt. Még világosab- ban kitűnik ez, ha a 42. és 48. zsoltár és Jónás imája közötti viszonyt tekintjük: amott a tenger feneke szintén Izrael nyomorúságát jelenti.

Jónás három napig marad a hal gyomrában — hatá- rozott, de ideális idő. Azután partra jut: a száműzetés véget ér, mert Isten rendelte oda a halat, és nem saját aka- rátából nyelte ez el Jónást.

De ezzel Izrael hivatása nem ért véget. Jónásnak másodszor is el kell mennie Nini vébe és hirdetnie, hogy a pogányság elvesz, mert Isten meg akarja büntetni azokat, akik neki nem engedelmeskednek. De mit prédikáljak? kérdi Izrael. Hiszen már annyiszor hirdették a pogányok pusztulását, és ime még most is nyugodtan élnek. Ha az én prédikációmnak sikere lesz, akkor szintén megszabadulnak, mert az Isten könyörületes. Tényleg Jónás prédikációja bánatot termett és kíméletet hozott, amiért szemrehányást tesz. Isten a borostyánnal téríti meg. Vele Izrael is észre- tér. Hogy Ninive előbb nyer kíméletet, mintsem Jónás jobb véleményre tér, ez annak az előképe, hogy a pogányok előbb térnek meg, mint a zsidók, akiket először meg kell törni. így teljesedik be Izaiás próféta jövendölése, hogy az Urat azok keresik, akik׳ előbb nem kérdezték, azok találják meg, akik nem keresték (íz. LXY. 1.).

Erre a teleologicus jóslatra már nem következhetik semmi, s azért ha így fogjuk fel az egészet, a könyv tér- mészetesen v égződik.1

Kétségtelen, hogy ebben a magyarázatban több olyan dolog van, mi jó és elfogadható. Hibája, hogy midőn Jónás könyvének minden kis részében symbolumot keres, mester- kéltté válik ; más részről, hogy mikor tisztán az ószövetségi alapra helyezkedik, egyoldalúvá lesz, s így a mélyebb jelen- tőség, mely könyvünkben van, teljesen elesik. Ez természe1 Kleinert i. m. 16. k. 1.