Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 697 prófétai hivatással: a zsidó. Ezt választotta ki Isten, hogy benne megáldja a föld minden nemzetségét, s hogy az tér- jeszsze el az istenség igaz fogalmát a pogány népek között. Jónás tehát = Izrael. Ninive — könyvünkben egy pogány városnak typusa — a pogányság személyesítő]e; itt azért választotta ezt az író, mert a Ninivével. való érintkezés képezi a választó- pontot a régi idő, mikor az erőtől duzzadó Izrael a szomszéd népeken uralkodott, és az új idő közt, midőn a jövendölés a mezopotámiai hatalmakkal való összeköttetés révén álta- lános jellegűvé lett, mivel a szomszédoknak való átadatás büntetés volt ugyan, de végső célja mégis azt volt, hogy Isten országát a nemzetiség szűk határaiból kiemelje s elter- jedését előkészítse. Izraelnek volt a feladata, hogy a pogányoknak hir- desse Isten tanítását és törvényeit. De mivel jobban szerette a hasznot, elhagyja hivatását és kereskedő hajóra száll, hogy oda menjen, ahol már nincs hivatása, ahova, mint gondolta, Isten keze el nem ér. De Isten megbünteti a futót. De Jónás a rábocsátott sanyarúságok közepette sem fordul Istenhez, hanem alszik, míg a pogányok imádkoz- nak. A pogányok megszégyenítik Isten választott népét, mert ez legégetőbb szükségeiben is istentelen marad. Sorsot vetnek, mi a halált hozza reá Isten rendeléséből. Jónásnak magának kell sorsát kimondania — Izraelnek oly törvénye van, mely magában rejti az átkot s mely mint valami hajszálon függő kard lebeg a nép feje felett; nála van a jövendölés, mely az egész népnek rossz véget jósol. Jónást a tengerbe vetik s a szörny elnyeli. A tengeri szörny a jövendölésekben nem szokatlan jelenség, ez képviseli az Istentől küldött hatalmat Izrael és a világ büntetésére. Izrael országának pusztulása után a száműzetés sötétségében és iszonyatoságai között fog élni. Ebből magyarázható meg, hogy Jónás megszabadulása előtt a szörny gyomrában Istené- hez fordul és imádkozik. A nyomorúságban Izrael visszatér az Istenhez; büntetésében felismeri Istennek kegyelmes kezét; idegenben való szomorú léte alatt nem feledkezik 45 Hittudományi Folyóirat. 1901.
