Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

épen úgy, mint a II. 11. versében (גדל a halnak), holott pedig a II. 1. csak גד לודג, valamiféle nagy halat említ minden közelebbi meghatározás nélkül.

Ami pedig az ős nyelv sajátságából merített bizonyt- tékot illeti, ha a csodás részeket allegóriáknak kell ven- nünk, a többit pedig megtörtént dolgok leírásának tarta- nunk, fölmerül a kérdés: vájjon lehetséges-e, hogy egy egészen egyszerű és világos történeti elbeszélés hirtelen, az olvasó- nak minden előkészítése és figyelmeztetése nélkül allego- riába csap át? Nem, mert az ilyen eljárást kizárja már az író öntudatossága. Ekkora szabadságot nemcsak szent író, hanem egyetlenegy valamire való történetíró sem engedett meg magának soha. Ezenfelül ha a csodás részeket allego- riáknak tekintjük, akkor csupa képtelen kifejezéseket lát- hatunk bennük, amik pedig sem az allegoria jellemző tulajdonságai nem lehetnek, sem az ős nyelv rovására nem lehet felírni.

Palmer még több allegoricus vonást talál Jónás köny- vében.

Való ténynek csak azt ismeri el, hogy a próféta Nini- vébe ment lakosainak megtérítése végett. A többi: a ten- geri út, a vihar, a tengerbe való dobatás, a haltól való elnyeletés és kitétetés csak érzékítő, képes leírása a próféta útját megelőző gyötrelmes habozásnak.1

De mekkora képzelőtehetség kell ahhoz, hogy meg- találjuk az összefüggést a tengeri út, a vihar stb. és a habozás között! Ily merész allegóriát nem találunk még keleten sem.1 2 Ennélfogva már az a körülmény, hogy oly nehezen lehet ráakadni az allegoria értelmére, mutatja, hogy Jónás könyvét így értelmezni nem lehet.

Az allegoricus magyarázat legfőbb fokát V. d. Hardt• munkáiban érte el. 0 Jónás könyvében egészen más törté1 Bertholdt i. m. 559. §. 23G8. 1.

2 Bertholdt u. o. Allein so kühn auch oft die Orientalen in ihren Allegorien sind, so möchte doch wohl dieser keine andere von gleicher Beschaffenheit an die Seite gestellt werden können.

JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 689