Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

DR. HÁM ANTAL.

télén nyelvészkedés miatt nevezik Antonnak eljárását »philologiai csűrós-csavarásnak.« 1

B.

Ebbe a csoportba a syncretisticus magyarázókat soroz- zuk. A középső helyet foglalják el a valóság védői és annak támadói között, s így átmenetet képeznek egyik csoportból a másikba. Álláspontjukat a két ellentétes nézet kiegyeztetósére való törekvés jellemzi.

1. Jónás könyvének elbeszélése történeti alapú allegoria.

Less szerint könyvünk tartalma történeti alapon nyug- szik. Az előforduló csodás részek ópensóggel nem oly tér- mészetűek, hogy megfejtésük különös fáradsággal járna. A fő nehézség kétségkívül a hal szerepe; de ez is könnyen elenyészik, ha felveszszük, hogy a hal tulajdonképen nem volt más, mint hajóra festett címer, amelyről maga a hajó is »A nagy hah elnevezést kapta. Ezt a feltevést igazolja, hogy ilyféle címereket festeni a hajókra már a legrégibb időben szokásos volt. Mikor tehát azt olvassuk, hogy Jónást az Istentől odarendelt hal elnyelte, ezt úgy kell értenünk, hogy mikor a prófétát a tengerbe vetették, isteni rendeletből megjelent egy hajó: »A nagy hal«, mely a habokkal küzködő prófétát felvette. A Szentírásnak az a kifejezése pedig, hogy a hal Jónást kitette a partra, allegorice azt jelenti, hogy a hajó kitette őt a szárazföldre. Ezt a magyarázatot támogatja az ős nyelv sajátsága, mely- nek történeti beszédmódja gyakran átcsap az allegoria stílusába.1 2

De ezt a nézetet megcáfolja maga a szöveg. Mert mint G-rimm mondja,3 ha itt (II. 1.) csakugyan A nagy hajó volna értendő, akkor a szöveg nem általánosságban beszélne az Istentől odarendelt halról, hanem névelőt is alkalmazna

1 De Wette-Schrader, Lehrb. óit. 291. §. 461. 1.

2 Eichhorn, Einleitung óit. Bd. III. §. 575. Ss. 277. ff. — Bertholdt i. m. Th. 5/2. §. 559. S. 2367. f.

3 Bertholdtnál i. m. 559. §. 2368. 1.

688