Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

63

különös engedélyijei szabad, kivéve, ha az egyik fél hala- los ágyon fekve kivánja a házasságkötést.

3. A házasságkötés szertartását a szerkönyv tüzetesen előírja.1 Hogy a házasságkötés bizonyos szertartással jár, már Tertulliánból megtudjuk.1 2 Világosan tanúskodnak e mellett IV. századbeli szentatyák is, valamint a legrégibb Sacramentariumok, mint a Leonianum3 és Gelasianum4 formuláréval is szolgálnak a házasok megáldására, mely a maival jórészt azonos,. Szent Ambrus megemlíti,5 hogy a menyasszony, szokás szerint, férje iránt való alárendeltsége, valamint a női szemérem jelképezésére, bíborszinü fátyollal (velamen flammeum) volt leborítva, melyet a pap tett fejére (velamen sacerdotale), ahonnét az egész cselekményt velatio nuptiali snak nevezték (Gelasianum).6 A középkorban az esketés a templomajtóban, a jegyesi áldás szertartása magában a templomban történt.

69. §. B) Polgári frigy.

1. Polgári frigy alatt azon nemi frigyet értjük, mely a felek között kizárólag a polgári törvények alapján jő létre, tekintet nélkül a házassági frigynek vallási, azaz szentségi jellegére.

Ezen intézmény, jelen alakjában, a francia forradalom idejebeli törvényhozásnak köszöni létét. Az 1789. évi első rendelkezés (constitution) ezen tételt mondotta ki: »A tör- vényhozás a házasságot merőben polgári kötésnek tekinti«.7 Ugyanezen nyomon haladt a Code civil, melyben azon fel- fogás jut érvényre, hogy ezen rendelkezés az államegyház- tói való elszakadásának elmaradhatatlan folyománya. »Az

1 Rit. Strig.

a Tertull. ad uxorem, 2, 9.

3 Ed. Murat. 446—447.

4 Ugyanott. 721—723.

5 S. Ambrus. Ep. 19. ad Vig. n. 17.

6 Wetz er—Welte. IV. 181. 1.

י Nougaréde, hist, des lois s. 1. mariage II. 357. 1. d. 20. Sept. 1792, 8 Nivose et 5 Floreal an. II., 15. Thermidor an. III.