Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
LA-BRUYÉRE ÉS PRÉYOST PARADOL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL, 619 nők vezetése alatt francia sereg, hogy Rómát a római republikánusoktól visszavegye IX. Pius számára. 1861-ben pedig engedi, hogy az uj Olaszország — akkor volt a leg- frissebb — az egyházi állam tartományait egymás után elfoglalja. Belpolitikájában is ingadozó volt a katholicismus legszentebb érdekei körül. Érthető, hogy ezeket az inga- hozásokat és perfidiákat a francia papság a szószékre vitte, s még érthetőbb, hogy a szószéken adott kifejezést vágya- hozásának a legitim Bourbon-dinasztia visszatérése után. Ezekre vonatkozólag írja Prévost-Por adói essayjének befe- jezéseül: »Nem az élet, az ember nyomorúságairól, vagy Krisz- tusról és az evangéliumról beszéltek, hanem szentbeszéd alakjában újságcikket mondtak el, a melyet másnap való- ságos helyén találtunk meg, a lapok első hasábjain! »Nagyon könnyű, de manapság már kevésbbé nemes- lelkű volna történetét adni ama vakmerőségeknek s a hiva- tásától való eltávolodásoknak (ezt III. Napoleon egy esküdt ellensége írja), a melyeknek országunkban a templomi szó- szék tanúja volt vagy tizenkét esztendő óta (az 1851. évi államcsínytől számítva). De miként feledjük el, hogy egy és ugyanazon személyt (III. Napóleont) ott egymás után és ugyanazon ajkak Cyrushoz, a szabadítóhoz és Ma 1ckabeushoz, azután Heródeshez és Pilátushoz hasonlították? s miként titkoljuk el, hogy a régi hasonlatok csupán azért vannak tartalékba helyezve, hogy a manap használt hasonlatok helyébe lépjenek, ha az a személyiség lehetetlenségképen beleegyeznék abba, hogy jobban fogja magát viselni? S végül nem a templomi szószékről zudult reánk az a merész szónoklat, amelyben Krisztus Urunk föltámadásában mutatták be nekünk egy trón restaurációjának és egy dinasztia visszatérésének szimbólumát ? Azonban az egyházi szószék, amely annyi különféle megpróbáltatáson ment keresztül, nem kevéssé fogja jótéteményeit a világon folyton elárasztani, s az örökkévaló forrás, mely belőle fakad a lelkek megtermékenyítésére, átmeneti tisztátalanságok folytán sem nem romolhat meg, sem nem apadhat ki.« * 40*
