Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról

616

DR. VETÉSI JÓZSEF.

sere nem állottak volna rendelkezésére idő és más esz- közök.

Hagyjuk tehát az emberi értelem legnehezebb és leg- dicsőségesebb gyakorlásai között az első rangot a szónok- latnak. Mindig ezt érheti a legnagyobb, a legközvetlenebb veszély, s következéskép a legelső helyen álló dicsőség is.«

Lo-Bruyére az ö fejezetét az ékesszólásról néhány átalános, s nem kevésbbé megszivlelésre méltó elvvel fejezi be, a melyek mindenkorra megtartják érvényüket:

»Azt hiszem, — ezek befejező szavai — hogy az egy- házi szónoknak (itt a nagy francia az említett de la Bue atyára gondol, akinek épen ilyen volt a szónoklási módja, beszédjének szerkezete) minden beszédjében egyetlen, főben- járó igazságot kellene választania, amely legyen követke- zéseiben elrémítő vagy tanulságos; tárgyalja kimerítően és alaposan; hagyjon el minden keresett, annyiszor ismételt, annyira aprólékos, annyira egymáshoz hasonlító felosztást; ne tetelezze föl azt, ami annyira téves volna, hogy a nagy- világ vagy az úri nép ismeri hitét vagy kötelességeit, s ne boszankodjék vagy ne riadjon vissza attól, hogy katekizálja azokat a müveit elméket és elfinomodott szellemeket; azt a hosszú időt pedig, melyet nagy munka alkotásában töltünk el, fordítsa arra, hogy akként uralkodjék tárgya fölött, hogy a kifejezésmód szinte az előadásból fakadjon, s forrás módjára áradjon; bizonyos előkészület után engedje át magát szelleme uralmának s amaz érzelmeknek, a melyeket magasztos tárgy éleszt; s végül kímélje meg magát emlé- kező tehetségének csodaszerü megerőltetésétől, ami erőmű- tatványhoz inkább hasonlít, mint komoly dologhoz; meg- zavarja az a taglejtéseket, eltorzítja az arcot; ellenkezőleg igaz lelkesedéssel győzze meg a lelkeket, indítsa meg a szíveket, és hallgatóit, még pedig másfajta félelemmel töltse el őket, mint avval, ha attól tartanak, hogy röviden szól.

Ne veszítse el a bátorságát az, aki még nem tartja magát elég tökéletesnek arra, hogy Isten igéjének hirde- tésében önmagát felejtse el, azoktól a szigorú szabályoktól, melyeket elébe írnak; hiszen ezek nem zárják ki azt, hogy