Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
megmutathassa szellemének ragyogó tulajdonságait. A tehet- sóg akkor a legszebb, ha apostoli módon prédikál; az ilyen érdemli meg első sorban a püspöki méltóságot.« Szükségtelen e szavakhoz magyarázatot fűznünk. Nincs bennük az egész rhetorika, s talán nem is mond velük újat az a kiváló szellemű francia író. Értékét az adja meg, hogy destillált igazságok azok, melyeket a nagy szónokok hallgatása közben állapított meg, s tanulságképen az ő példájukon vont el. Jellemzőbb és fontosabb az a megjegy- zése, hogy nem szabad hinnünk, hogy a művelt elem ismeri vallását; ráfér mindig, a szószékről a katekizálás is. így volt ez már 200 év előtt, így van az most, még foko- zottabb mértékben. A szószékről is kell tanítani a hit- igazságokat, hogy miként? az a lelkipásztor bölcseségétől és szónoki képességétől függ. Korunkban van erre első sorban szükség, midőn vagy nem ismerik, vagy sohasem ismerték vagy félreismerik azokat az igazságokat, s épen a művelt elem van tele téves felfogásukkal és értelmezésükkel. »La-Bruyerenek ezen tanácsa — írja Prévost-Paradol — a nagyúri világ katekizálására nézve a XVII. században csak emerre vonatkozott, századunkban pedig elmondható az egész világra; terjed a félfölvilágosodás és az egyenlő- ség elve folytonosan. Köztünk kevesen ismerik a hitüket, még azok sem, akiknek van. Francia embert avval nem vigasz- tálunk meg, hogy Isten megbocsáthat, ő magától is hajlandó hinni, hogy Isten megbocsát, s nem esik kisértésbe, hogy hajthatatlannak tartsa. Ha arra késztetik, hogy az ég felé tekintsen, ott inkább a becsületes emberek Istenét látja ő, mint a kereszténység valódi Istenét. Nem nagyon sújtják öt le egy szentírási idézettel; roszul ismeri a szentirást, s szívesen hagyja másokra annak a gondját, hogy meg- értsék. Viszont könnyen megtalálni az utat a szívéhez. Aki tud beszélni, amint kell, ami könnyelmű és fellobba- nóan érzékeny fajunkhoz, hiúságos élvezeteiről, gyakori önundorodásairól, az élet ürességeiről, a világ semmiségéről s azon szükségletről, hogy lelkünket magasabbra emeljük, azt meghallgatnák, megértenék, majdnem megtapsolnák, s 40 LA-BRUYÉRE ÉS PRÉVOST-PARADOL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 617 Hittudományi Folyóirat. 1901.
