Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
LA-BRüYÉRE ÉS PRÉVOST-PARÁBÓL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 615 nak olyan korszakban, mikor az államinvatalokat is árúba bocsátották, aminek hozadékát a kincstár megengedett jőve- delmeként használták föl; sőt La-Bruyére élete vége felé már az írói penziók is vékonyabban csörgedeztek a kincs- tárnak mindinkább fokozódó s általánosan ismert kimerült- sége folytán. La-Bruyére maga is vásárolt adópénztárnoki, azaz adó- bérlői hivatalt. Annyi azonban bizonyos marad: XIV. Lajos korának legnagyobb írói nem részesültek olyan évi járadé- kokban és pénzbeli jutalmakban, a milyenekben annak volt része, akit középszerű egyházi szónoklatai hacsak a leg- szerényebben dotált püspöki székre is emeltek. Számba kell venni azt is, hogy az írók azon korban valóságos rohamot intéztek a király kegye ellen, s abban a szédületes kegy- hajhászatban gyakran nehéz volt megkülönböztetni a nagy írót a középszerűtől, gyakran a jelentéktelen író intrikálta ki magának a zacskó aranyat. Prévost-Par adói különben a következőleg igazítja helyre azokat a túlzásokat, a melyeket La-Bruyére az egyházi szónok rovására enged meg magának: »]Szívesen helyezné ő az egyházi szónok, s az ügyvéd fölé is az írót, akit olvasnak s akit kedvökre tanulmá- nyoznak a szoba csendjében, akit teljesen készen tartunk kezünkben, mint akin ítéletet hajtunk végre, a ki ellen mindig kísértésben vagyunk, hogy szellemesek legyünk s vele szemben megóvjuk függetlenségünket. Az írónak kell tehát legtöbbet tartania a közönség szigorúságától és meg- különböztetéseitől; ö teszi ki magát a legszabadabb, a leg- komolyabb, a legkövetelőbb felbecsülésnek, s következőleg őt illeti a legnagyobb érdem, ha szerencsésen általjut a legnagyobb veszélyen. »De La-Bruyére nyilván elfelejtette, hogy az író is kénye-kedvére készíti munkáját, senki sem mond neki ellen, semmiféle viszontagság nem éri, sem közvetlen megpróbál- tatás; hogy úgy mutatkozik be a közönségnek, amint neki tetszik előtte megjelenni, s hogyha nem tetszik birájának, annak nem abban rejlik a hibája, hogy a tetszés elnyerő
