Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról

612

DR. VETÉSI JÓZSEF.

ítéli azokat az annyira tisztelt egyházi szónokokat, akik akkor csak maguk rendelkeztek az ügyvédekkel együtt azon előjoggal, hogy nyilvánosan beszélhettek. Örömest összehasonlítja a szónokok ezen két fajtáját, s alapos okok- ban bővelkedik, hogy az ügyvédnek adjon elsőbbséget, mint akinek több a fáradsága, s nagyobb nehézségekkel küz- ködik, mert mindig harcban áll. De azért La-Bruyére nem késik elismerni szellemének azon csalhatatlan éleslátásával, a mely igen gyakran szokta az igazságosság helyét elfog- lalni az igen éles elméjű embereknél, hogy az ügyvédnek segítségére vannak a tárgy újdonsága, a harcnak növekvő érdekessége, érveinek ereje és változatossága, mig az egy- házi szónok állandóan egyazon tárgygyal van elfoglalva.«

Azonban, eltekintve ezen kis irigységtől és féltékeny- kedéstől, La-Bruyére még fényesebb elégtételt szolgáltat az egyházi szónoknak, midőn a következőket írja:

»Mikor ilyenképen különbséget tettünk az ügyvéd működése és a törvénykezési szónoklat, meg az egyházi szónoklat és a papnak tevékenysége között, látni való, hogy könnyebb prédikálni, mint törvényszék előtt szónokolni: de nehezebb jól prédikálni, mint törvényszék előtt jól szóno- kölni.«

Nem kevésbbé érdekes és szellemes az a XVII. század- beli nagy francia író, mikor a saját fajtáját, az írót hason- lítja össze az egyházi szónokkal, s nem kevésbbé érdekes korképet nyerünk majd abbeli megjegyzéseiből«

»Mennyi előnye van egy elmondott beszédnek egy olyan munka fölött, mely csak írva van! Az emberekre mély hatással lehet a hang, a nyelvezet, az előadás, a tag- lejtés, valamint a helyiség egész apparátusa.

»Csak kevés előszeretetük és kedvezésük legyen az iránt, aki beszél, máris csodálják, s csak azután iparkodnak őt megérteni. Mielőtt hozzákezdett volna, már hangoztatják, hogy jó dolgot végzett; nemsokára elálmosodnak, s a beszéd végeztével fölébrednek, hogy azt mondhassák, hogy szépen beszélt. íróért kevésbbé lelkesednek, vagy falusi tartóz- kodás idején vagy lakásukban olvassák; nincsenek gyüleke