Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról

LA-BRUYÉRE ÉS PRÉVOST-PARADOL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 611

készülve lennie; ugyanazon napokon különféle ügyekben, különböző törvényszékek előtt szónokol. Háza nem a nyu- galom és visszavonultság helye, s nem menedékhely a panaszlók ellen; nyitva áll mindazok számára, akik elhal- mozzák kérdéseikkel és aggódásaikkal; nem fekszik le rögtön, izzadságát nem törlik le, nem készítenek neki fris- sítéseket; nem tolul a szobájába minden rangú és nemű ember, hogy üdvkivánataikkal keressék föl nyelvezetének finomsága és kellemeiért; megnyugtatják öt, hogy nem volt rövidebb, mint a hogy kellett volna, vagy eloszlatják a nyugtalanságát, hogy talán kevésbbé élénken beszélt, mint rendesen szokott. A hosszú beszéd fáradalmait kipiheni avval, hogy hosszas műveket ir; munkáját és fáradságát csak változtatja; merem mondani, hogy a maga nemében olyan, mint a magukéban voltak az első apostoli férfiak.«

Itt látjuk, hogy La-Bruyérebnl, az aesthetikus és filo- zófusból kitört a moralista, aki nagyon világosan látja azon előnyöket, melyekben kora társadalmától részesültek az egyházi szónokok. Valóságos kis kor- és életképet nyújt a

XVII. század egyházi szónokáról, akit beszédje után a gra- tulálók serege keres föl, akiknek bókjai között piheni ki fáradalmait, s akikkel valóságos cerclet tart, és megbeszéli szónoklatának részleteit. Jellemzi az akkori kort ez az igazán franciás szokás; most, azt hiszszük, az olyan termé- szetű ünneplésben inkább az ügyvédek részesülnek, talán egy-egy európai nevű egyházi szónokot kivéve, aki külön- ben mostanság bizonyára inkább a látogatóinak lelki éle- tével foglalkozik.

Van azonban egy kis irigység La-BruyéreneJc fent vázolt korképében, s kétségtelenül irritálja öt kora néhány »üres és hideg« egyházi szónokának sikere, aki dacára e két ellenszenves tulajdonságának részesül olyan kitünteté- sekben.

»Nincs bizonyos féltékenykedés nélkül, — írja Prévost- Paradol — hogy a hallgatag és szobájába zárkózott La- Bruyére, aki mint valami moralizáló Saint-Simon, szabad- ságát csak a tollával gyakorolhatja, meghallgatja és meg