Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
610 DB. VETÉSI JÓZSEF. létük, tanultságiak, emlékezetük van, elég arra, hogy attól jó messze eltávolítsák.« Szóval, az egyházi szónoklatnak legnagyobb nehézségei a tárgy azonosságában rejlenek. Ne ütközzünk meg azon sem, hogy La-Bruyére az egyházit a törvénykezési szónok- lattal a fórum művészetével hasonlítja össze; mindakettö a rhetorika közös szabályai alatt áll, s ő is csak ezt hason- litgatja, ami az egyházi beszédben emberi, és az ember tehetségétől függ. Épen a hasonlítás részletezése emeli és domborítja ki a nehézségeket, a melyekkel az egyházi szó- noknak minden beszédében küzdenie kell. A noble simplicité, a nemes egyszerűség, az az aranytanács, soha eléggé meg nem fogadható jó tanács, melyet La-Bruyére ad az egyházi szónoknak, s a melynek a szónoklatok egyik fajtájában sem lehet olyan döntő szerepe, mint amannál. Azt a nemes egy- szerűséget minden emelkedettségük, a stilus minden ragyogó tulajdonságai, a metaforáknak minden alkalmazása mellett lehelik Bossuet, Fénelon és Bourdaloue beszédei, akik ma- gasztos röptűk dacára olyan nemesen és klasszikusan egy- szerüek, mintha teljesen ki volnának vonva koruk irodalmi befolyása alól, pedig érezték azt, pedig az is segitett őket arra a magaslatra fölnevelni. De bármennyire méltányolja is La-Bruyére a nehéz- sógeket, a melyekkel az egyházi szónoklat jár, nem zárkózik el azok elöl sem, a melyekkel a törvénykezési szónoklatnak kell megküzdenie; de ezek megint amazokat helyezik más világításba. »Az ügyvéd ténykedése — írja — keserves, fárad- ságos, s abban, aki gyakorolja, nagy választókban tételez föl különféle jeles tulajdonságokat. Nemcsak bizonyos számú, kellő kényelemben megalkotott beszéddel van megbízva, mint az egyházi szónok, aki tekintélye tudatában emléke- zetéböl, ellenmondók nélkül adja elő azokat, a mik némi változtatásokkal egynél több alkalommal hozhatnak neki becsületet; az ügyvéd azonfelül véd- vagy vádbeszédjeit birák előtt mondja el, akik elhallgattathatják, s olyan ellen- felekkel szemben, akik közbeszólhatnak; a replikára elkeli