Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
LA-BRUYÉUE ÉS l'RÉVOST-PARADOL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 609 és előre látják azt, amit készülünk mondani; nagyszabású ugyan a tárgy, de már elhasznált és sokszor hallott; az elvek bizonyosak, de következményeit és következtetéseit a hallgatóság szinte egy szempillantásra végig tekinti. Magasztos tárgyai vannak, de ki tud érdeme szerint bánni a magasztossal? Vannak hittitkok benne, melyeket meg kell magyarázni, s a melyeket jobban felvilágosít iskolai előadás, mint szónoki beszéd. Még a szószékről hallott morál is, amely különben nyújt oly bőséges és változatos anyagot, a milyen csak lehet az emberek szokása és erkölcse, ugyanazon nyomokon jár, ugyanazon képeket festi, s a szatíránál sokkal szükebb korlátokat szab ki magának. A nagyravágyás, gazdagság és az élvhaj hászat ellen irányuló közönséges támadások után a szónoknak nem marad egyéb dolga, mint a beszédjét befejezni és hallgatóságát elbucsúz- tatni. Ha alkalmilag sírnak vagy megindulnak, miután megfigyeltük azoknak jellemét, tehetségét és szellemét, akik könnyekre indítottak, talán be lehet ismerni, hogy maga a tárgy késztet ontani könnyeinket, s az, hogy ben- nük legfőbb érdekünk érzete lép fel parancsolólag; hogy kevésbbé valóságos ékesszólás, mint a pap hatalmas hangja rendít meg s okozza lelkűnkben ama fölindulást. Végül az egyházi szónoknak, az ügyvéddel ellenkezőleg, nem sietnek segítségére folyton uj tények, folyton különböző események vagy eddig nem hallott cselekmények; nem gyakorolja magát kétes kérdéseken, erőltetett kombinációkat és hamis fölte- véseket nem juttathat érvényre; de mégis mindaz, ami emeli a szellemet, erőt és magas röptöt ad neki is, a melyek sokkal kevésbbé szorítják szűk határok közé a profán ókesszólást, hanem inkább irányozzák és megszilár- dítják. Ellenben az egyházi szónok kénytelen közös for- rásból meríteni, a honnan az egész világ merít; s ha eltá- volodik ezen közhelyektől, nem marad többé népszerű, csak elvont és deklamátor lesz, s többé nem az evangéliumot prédikálja. Csak nemes egyszerűségre van szüksége, de azt el kell érnie; ritka az ilyen tehetség, s meghaladja az embe- rek átlagának erőit; mert gyakran ami tehetségük, képze-
