Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról

608

DR. VETÉSI JÓZSEF.

emberről, a világról, a jó és roszról, életünk nyomorúsá- gairól, rendeltetésünk fönségéről és a titokzatos könyörüle- tességről van szó, amely maga képes csak az űrt kitölteni a végtelen Isten és az ember végessége között. Ez az álta- lános és örökös théma oly nagy, bogy a legszerényebb elmét és a leggyöngébb szót is fölemeli; nincs olyan közép- szerű egyházi szónok, aki a hagyomány emlékei, a nagy mintaképek akaratlan utánzása folytán alkalmilag ne legyen ékesszólóbb, ne mélyebb, vagy ne használjon az emberi szívre nézve üdvösebb, jobban és szebben hangzó szavakat, mint a legbüszkébb filozófiának legeslegkevésbbé bizony- tálán axiómái. Mi lesz mindebből, ha lángósz kezébe kerül s ezen örökös thémából új akkordokat von ki vagy eredeti és megkapó változatot? Úgy látszik akkor, mintha az ég nyilna ki, s a hagyomány megőrizte számunkra, hogy az egyházi szónoklat gyakran ért el olyan hatásokat, a melyek- nek a profán szónoklat történetében nincsen analógiájuk.

De a keresztény szónoklat, mint a szónoklatnak min- den más fajtája, idő és hely befolyásának ki van téve; s jóllehet lényeges vonásaiban mindig ugyanaz marad, de inspirációjában és szinezetében mindig a legtanulságosabb különféleséget mutathatja.«

Az egyházi beszéd jelentőségének ezen bensőséges méltatása hatással kell hogy legyen arra is, aki avval hiva- tásszerüen foglalkozik, s aki a megszokásnak emberileg elkerülhetetlen káros következéseit bizonyára érezte. La- Bruyére tudatában volt még másfajta nehézségeknek, a melyekkel az egyházi szónoklatnak meg kell küzdenie, s a melyek közönségeseknek látszanak, s mégis rendkívüliek; az ő alapos megfigyelésére és szakszerű elméletére vall, hogy mindezen nehézségeket olyan röviden és hatásosan foglalta össze a következőkben:

»Az egyházi ékesszólás — már ami benne emberi e's ami a szónok tehetségétől függ — szinte rejtve él, kevesen ismerik, s nehéz a művelése: milyen művészetre van itt szükség, hogy tessünk és meg is győzzünk! Járt utakon kell járni, el kell mondani azt, ami már el volt mondva,