Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról

LA-BRUYÉRE ÉS PRÉVOST-PARADOL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 605

ő az első, ki ezen elfogadó beszédben végig dicsérte az élő akadémikusokat.

Bossuetröl például a jelenlétében mondotta a követ- kezőket:

»Mit szóljak arról, akiről olyan sokáig beszélt gyűlő- letesen és irigykedve a kritika, s aki azt el tudta hallgat- tatni, akit tiltakozása ellenére is csodálunk, s aki elkáp- ráztat tehetségeinek nagy számával és kiválóságával; szónok, történész, theologus, bölcselő ő; ritka a tanultsága, még ritkább az ékesszólása, akár fejtegetéseiben, akár munkáiban vagy a szószéken szemléljük öt; defensor fidei, az egyhá.z világossága ő, s használjuk előre az utókor elnevezését: egyházatya ő. De micsoda nem ő? Nevezzenek meg, uraim, olyan erényt, a mely nem volna az övé!«

Még a theologus is, aki ismeri Bossuet nagy tévédé- seit a gallicanizmus tárgyában, aláírhatja azt a nagysza- bású dicséretet. La-Bruyére avval nem mondott bókot és válogatott hízelgést a nagy Bossnetuek, aki pedig pártfogója támogatója volt; s aláírhatjuk mi is, akik majdnem kétszáz esztendővel a halála után semmiféle beneficiumot nem vár- hatunk a meauxi püspöktől.

Fémionról pedig, ugyancsak a jelenlétében, a követ- kezőket mondotta:

»Milyen dolgokat mondott ö elfogadó beszédjében (Fénelon ezen, La-Bruyére említette nagyszabású beszédje halhatatlan remeke a francia irodalomnak) az én helyemen, emlékezem rája, s azok után, amiket önök hallottak, miként merjek szólani én? miként lesznek kegyesek meghallgatni engem? Valljuk be: érezni e ritka szellem erejét és lendü- letét, akár rögtönözve beszól, akár előrekészített szónoki beszédet mond, akár társalgásban fejtegeti eszméit: mindig mestere azok fülének és szívének, akik hallgatják; nem engedi meg, hogy irigyeljék annyi emelkedettségét, akkora könnyedségét, gyöngédségét, finomságát; elég boldog az, aki hallhatja, s együtt érezhet vele abban, amit mond s a hogyan mondhatja; megelégedetteknek kell lennünk önma- gunkkal, ha fejtegetéseit magunkévá tehettük s ha hasznot