Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
LA-BRUYÉKE ÉS PRÉVOST-PARADOL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. — Adatok ennek történetéhez. — (Befejező közlemény.) II. Prévost-Paradol az ötvenes és hatvanas évek egyik legkiválóbb francia publicistája, nagynevű politikusa volt. III. Napoleon rothadt és korrumpált korszakának kérlelhe- tetlen ostorozója. anélkül, hogy Írásmódja sértő lett volna, vagy hogy párbajokban kereste volna kétes dicsőségét, s annak a kiegészítését, ami tehetségéből hiányzott volna. Alapos ismerője a parlamentarismussal járó visszaéléseknek, kíméletlen föltárója a modern Franciaország bajainak, s ehhez a volt irodalomtörténettanár gazdag ismeretekkel rendelkezik irodalom, filozófia és eszthetikában egyaránt. A szónak becsületes és ideális értelmében liberális publi- cistát alig 36 éves korában választották a francia akadémia halhatatlanjai közé. A közszabadságok III. Napoleon alatti elkobzásának nálánál nem volt kérlelhetetlenebb ellensége. Életének tragikuma, hogy a mindig függetlennek maradt kiváló író végre a gyakorlat terén is akarta szol- gálni hazáját. III. Napoleon bukásának előestéjén nevezte ki washingtoni nagykövetnek. Céhbeli diplomata aláren- deltjei nem jó szemmel nézték a nagykövetet, ki keleti akadémiát nem végzett, s ezer szekatúrával gyötörték.
