Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La-Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
LA-BRUYÉRE ÉS PRÉVOST-PARADOL AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 603 A császár bukásába magával rántotta Franciaországot is, s Prévost-Par adói, ki ezt előre látta s nem egyszer meg- jövendölte, túlgyöngéd lelkiismeretének indokolatlan fúr- dalásaival gyötrődött azon a gondolaton, bogy III. Napoleon kezéből fogadta el hivatalát, ami szinte megvásároltatásának látszott. Alig 41 esztendős korában öngyilkos lett. A jeles író a francia moralistákról is írt több essayt, a melyeket nagy becsben tartanak a francia irodalomban. Foglalkozik köztük La-Bruyérevel is, s szentel egy essayt az egyházszónoklatról írt fejezetének. Ebben azt, amit főn- tebb La-Bruyére jellemzéseiből bemutattunk, a követke- zökben méltatja: »La-Bruyére csodálatos fejezete az egyházi szónok- latról kora ezen működésének befejezett tökéletes képét és maró kritikáját adja. Mennyi arckép van ezen rövidke fejezetben, a melyek a kortársak számára felismerhetők voltak, az utókor számára pedig élénkek és élethűek! íme a szépszavú szóművész, aki kicirkalmazott körmondataiban ellaposítja a keresztény hit vagy morál legmegindítóbb igazságait. Azután következik az idézetekben túltengő, a pedáns egyházi szónok, aki az egész ó-kort belenyomja és beleszorítja egy prédikációba; majd sorra kerül a kérlel- hetetlen felosztó a maga három pontjával, vagy a maga három fontosnál fontosabb, főbenjáróbbnál főbenjáróbb igaz- ságával; ezután a bűneinknek érzelgős és vakmerő festője, aki mintha kedveskedni akarna annak, amit ócsárol, s aki a hallgatóit haza bocsátja sokkal nagyobb hajlandósággal a vétek, mint a bünbánat iránt; végül jön a legrosszabb köztük, az udvaronc a szószéken, aki kész arra, hogy az Örökkévalót lealacsonyítsa a legkevésbbé tiszteletreméltó teremtménye előtt, a magas egekből hozva le a legszemen- szedettebb bókokat, de aki néha törékeny bálványának távolléte folytán ki van annak téve, hogy thémát kell vál- toztatnia s Istent egy elhamarkodott beszédben dicsérnie.« Ilyetén jellemzésekkel korholta, mint láttuk, La- Bruyére kora egyházi szónokainak visszaéléseit, bűneit és fonákságait. Mindegyiknek valósággal hü képét nyújtja, 39*
