Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 597 és templomok építésében nyilvánult; másrészről a köznép- nél a pogánybabona föllendülése, a művelteknél pedig annak az új platonismus és új pythagoraeismus által való megtisz- títására irányuló törekvéseknek okvetlen összeütközésre kel- lett vezetniük. A kereszténységet már nem lehetett igno- rálni. Vagy el kellett azt ismerni, vagy megsemmisíteni. A pogányság mintha új életre ébredt volna. Diocletian Jupiter, Maximianus pedig Hercules nevét veszi föl. Por- phyrius, Jamblychus, Hierokles a szellem fegyvereivel ostro- molják az ríj hitet. A balvélemény, hogy Róma nagyságát nemzeti isteneinek köszöni, sohasem volt annyira elterjedve, mint most.1 A keresztény üldöző császárok, közfelfogás szerint: »védik a vallást midőn, elnyomják a gyermekes és gonosz babonát.«1 2 A gyűlölet, a düh a keresztények ellen a tetőpontra hágott: »elhatározták, hogy az istenek és a nemzeti vallások ellenségeit el kell pusztítani.«3 4 A kérész- ténység nemcsak a társadalomra, hanem az államra is vészé- lyesnek tekintetett. Mindenek előtt a hadsereget kellett tehát a veszélye- seknek tartott ellenektől megtisztítani. Azután a kereszté- nyék összejöveteleit megtiltani, gyülekező helyeiket lerom- bolni, és a tanaikat tartalmazó könyveket megsemmisiteni, őket magukat pedig, amennyire lehet, a nemzeti cultushoz visszavezetni kellett. Az előkelők lefokoztattak, a közren- düek rabszolgákká lettek, a rabszolgák pedig elvesztették minden reményüket, hogy felszabadíttassanak. A keresztény qualitás maga után vonta az infamiát, az ártp/a-t; a kérész- tény elvesztette minden emberi és polgári jogait, a törvény- szók előtt pert nem indíthatott, a bűnvádi eljárásnál a peres eljárás formái és szabványai rá nézve nem léteztek. Egy szóval outlaw lett.1־ Ezt tartalmazza Diocletian első edictuma (303). De ennél 1 Codex Gregor. VI. 2. §. 6. 2 Lact. Div. Instit. V. 2. 3 De mórt. persee. 11. 4 De mórt. persee. 12., 13. Euseb. H. E.־ VIII. 2., 4. IX. 10. 8. S. Basil. Oratio. V.
