Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
598 DR. Y Alid ír A DEZSŐ. nem sokáig maradtak meg, mindig erélyesebb és erélyesebb rendszabályokhoz nyúltak. Egy másik edictum már az ősz- szes püspököket, prespytereket, diakonokat börtönre vettette ; egy harmadik pedig halálra ítélte ugyanazokat, ha nem áldoznak.1 Eddig az üldözés tehát Valerian nyomain halad, nemsokára azonban Decius ösvényére lép és az állítólagos állami szempontot —raison d’ótát — messze túlhaladva, a legállatibb vadságba csap át. 304-ben egy negyedik edictum jelenik meg, mely szerint mindenki köteles áldozni. A piaci élelmiszereket libatióval hintették be, aki a közkutakból meríteni, a piacon adás-vevési ügyletet kötni akart, a bíró- ság előtt igazait kereste, annak előbb áldoznia kellett. Az összes keresztények a teljes jogtalanság állapotába taszíttat- tak. A nőket a lupanar volt hivatva jó állampolgárokká tenni, a tortúrát — mint máskor is — törvényellenesen nem a tényálladék kiderítésére, hanem annak eltagadására használták. Iszonyú kegyetlenségek, tömeges kivégzések és — ami tökéletesen ellenkezett a római géniusszal — a temetke- zés megtagadása jellemzik ezen embertelen üldözést.2 Még szigorúbb volt az ötödik edictum (306-ban), mely szerint a praeco hirdetésére mindenkinek a templomba kellett men- nie, itt a tribunus militum a registerek szerint minden egyes személyt felhívott, hogy áldozzék. Ugyanezt ismétli Maximinus Daja 308-iki edictuma.3 Fölhasználtak mindent a keresztények ellen. Pamphle- tek, plakátok jelentek meg ellenük, az iskolákban az Acta Pilati-t tanították, rég elfeledett rágalmak melegíttettek föl. Midőn Maximinus Daja országait beutazta, a városok — az ő buzdítására —kérvényeket nyújtottak neki át, hogy tiltsa meg városaikban az istentelenek tartózkodását. E kérvények és a rá adott császári feleletek kőbe, bronzba vésve a váró- sokban kifüggesztettek.4 A tyrusi, melyet Eusebius lemásolt, többi közt a következőket tartalmazza: »Tudja mindenki, ג Euseb. H. E. VIII. 6., 8—10. ־ Euseb. De Mart. Pál. 3. 3 Euseb. De Mart. Pál. 4., 8., 9. * Euseb. H. E. IX. De mórt. pers. 36.
