Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
596 DK. VARGHA DEZSŐ. által letett samosatai Pál tartott elfoglalva, annak a püs- pöknek ítélte oda, aki a római és itáliai püspökökkel közös- ségben van.1 Hogyan bírhatott a keresztény egyház egjr proscribált secta tulajdonjoggal ? Igen fontos és nehéz kér- dés ez a keresztények jogi helyzetének megítélésében. De Rossi véleménye szerint, mely most általánosan elfogadott, a keresztények mint temetkezési egyesületek, collegia fune- raticia, vagy mint kis emberek kölcsönösen segítő egyesü- létéi, collegia tenniorum szervezkedtek és mint ilyenek jelentkeztek a hatóságoknál. Ezen egyesületeknek közös temetkezési helyeik voltak, közös pénztáruk, melyből a temetések, közös lakomák költségeit viselték. Havonta egy- szer szabad volt nekik összejönniük és obulusaikat 6 célra összerakniok.1 2 Soha közelebb a kereszténység a teljes jogi elismer- tetéshez nem volt, mint Valerianus után. Gallienus vissza- adta elfoglalt javait és a püspököknek meg a papságnak — T0tg Tói! h'r/ov TTQOEGTuioi — megengedte hivataluk gya- korlását.3 Ám e türelem nem volt tartós. Aurelian 274-ben újra »véres edictumot« adott ki ellenük,4 a legnagyobb és leg- erősebb megpróbáltatás azonban még hátra volt. A III. század elején egyrészről a kereszténység roha- mos terjedése, erős szervezkedése, ami sűrű zsinatozásban 1 Euseb. H. E. VII. 30. 19. 3 Permittitur tenuioribus stipem menstruam conferre dum tamen semel in mense coeant conferendi causa. Dig. XLVII. XXII. 1. A lanu- viumi Diana és Antinous collegium ügyében hozott senatus consul- tum : Qui stipem menstruam conferre volunt in funera in id collegium coeant neque sub specie hujus collegii nisi semel in mense coeant conferendi causa unde defuncti sepeliantur. Vessük ezzel össze Tértül- lián szavait: Modicam stipeni umusquisque menstrua die, vel cum velit, et si modo velit et si modo possit, apponit — — nam inde non epulis nec potaculis, nec ingratis voratinis dispensatur, sed egenis alendis humandisque, et pueris parentibus destitutis, jamque domes- ticis senibus, item naufragis. Apol. 39. 3 Euseb. H. E. VII. 13. 4 De mort. persec. 6.
