Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
594 DR. VARGHA DEZSŐ. exxh)0ict — mint általánosan ismert dolgokról ír.1 Ramsay és Harnack szerint a katholikus egyház szervezkedése Trajan császár alatt lényegében és főbb vonalaiban be volt fejezve. Midőn az állam e szervezkedést figyelmére méltatta, eljárá- sát az egyház irányában megváltoztatta. Eddig az egyes híveket üldözte, most már az egyházat mint ilyet vette célba. Eddig szervezetlen tömegnek nézte a kereszténységet, mint ilyentől nem volt mit tartania, azért hivatalból nem üldözte, most hogy tudomására jött a keresztények szerve- zetónek, hivatalból lép föl ellene. Ez tehát egy általános roham a kereszténység ellen, első kisérlet annak gyökeres kiirtására. Amint egy részről a pogány világban a II. és III-ik században a babona hűl- lámái mindinkább magasabbra emelkedtek, másrészről pedig az egyház úgy számarányban és szervezetben napról-napra erősebb lett, e két ellentétes hullám emelkedésnek, amint a politikai hatalom arról tudomást vett, okvetlen találkoz- nia és egy végzetes orkánban összecsapnia kellett. Az állam most már irtóháborút visel a kereszténység, az egyház ellen. Még világosabban kitűnik ez Valerian eljárásából. 257-iki edictumát szintén nem birjuk, de végre- hajtásáról oly megbizható és számos adataink vannak, hogy az üldözés céljairól teljesen tiszta képet alkothassunk. Az egy- házat mint szervezetet akarták szétrombolni, azért első sor- ban a hierarchiát akarták elpusztítani, azután az egyház vagyonát elkobozni és az egyes hitközségeket szétugrasztani. Ezért is a püspökök, presbyterek, diaconok, száműzetés, deportatio, kényszermunkára ítéltetnek, mely a római jog sze- rint a halálbüntetés után következik és capitalis poenának tekintetik.2 Velejárt a vagyonelkobzás is. Deciusig a kereszté- nyék vagyona sokszor elkoboztatott; most a temetőhelyek, az egyházak vagyona is ezen sorsra jut. A catacombákba menni és a keresztény összejöveteleken részt venni halál1 Origen. Contra Celsum. V. 59. 2 Capitalium poenarum isti sunt gradus : summum suppli- cium . . . .; delinde proxima morti poena, metalli coercitio. Digest. XLVIII. XIX. 28.
