Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

582

I)R. VARGHA DEZSŐ.

munkáinak kiadásában, talán soha köztudomásra sem jutott volna; nem saját fontossága, hanem Plinius többi műveinek értéke mentette meg a megsemmisüléstől. így azonban köz- tudomásra jutván, nagy befolyást gyakorolt a keresztények jogviszonyainak megítélésében.

Igaza lehet Eamsaynak, hogy Traján felelete már egy többé kevésbbé szabályos eljárási forma kifejlődését föl- tételezi. Közelebbről vizsgálva ezen okmányokat, a követ- kező eredményekre jutunk:

1. A kereszténység capitale crimen. Tudják ezt a fel- jelentők, különben nem tettek volna a proconsul előtt fel- jelentést. Tudja ezt Plinius is. Nem azt kérdezi a császártól, hogy egyáltalában büntetendők-e a keresztények, hanem hogy mit és hogyan kell büntetni. Különbséget kell-e a gyermekek és a férfiak közt tenni ? Mit kell büntetni, a nevet vagy a vele összefüggő vétségeket ? (flagitia cohae- rentia nomini). A bűnbánat büntetlenséget biztosít-e ?

2. Traján felelete szerint maga a keresztény qualitás. a név büntetendő; a supponált vétségekről, mint: sacrilegium, majestas, ád-eórgq, cannibalismus, oedipusi összeköttetések, egy szót sem széli, még vizsgálatot sem rendel e tárgyban. Aki hitét megtagadja, elbocsátandó, minden további vizs- gálát nélkül.

3. Sem Plinius, sem Traján nem tartotta őket társa- dalom- vagy államelleneseknek, különben a bűnbánat áqvijOiq nem biztosított volna büntetlenséget. A nerói törvényhozás és a napról-napra babonásabb közfelfogás az istenek ellen- ségeinek tartotta a kereszténységet. E közfelfogás sokszor dühöngő tumultusokan tört ki, e zavargásokat le kellett csillapítani, azért áldozatul dobta oda a keresztényeket. Kescriptuma compromissum a népdühhel, azon elv alapján: béke legyen mindenáron.1

4. Nem az istenek és császárok cultusának megtaga- dása büntettetik, mint Mommsen és Neumann állítják,

1 Nicolai. Beiträge zur Geschichte der Christenverfolgungen. Eisenach, 1897. p. 5.